Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Keller Imre: A háboru előtti asszony

A háború előtti asszony

A keresztény középkorban az Isteneszme hatása alatt a férfi és a nő szinte kibékíthetetlen ellentétét és rendezetlen viszonyát kiegyensúlyozta a házasság szentségében, amikor is a házasulandók, mint egyenjogú felek a mindenható Egyház védelme alatt úgy léptek egymással elszakíthatatlan és felbonthatatlan örök szövetségre, hogy mindegyik fél tudta, hogy a házasságon belül mik a kötelességei és mik a jogai.

A nőt a férfi családtagjának ismerték el úgy, hogy a feleség részese lett férje vagyonának, hatalmának, társadalmi pozíciójának, kiváltságainak, előrehaladásának, kitüntetéseinek, hírnevének és dicsőségének. Szóval : minden rang, elismerés, tisztelet, kivételes bánásmód és fény, melyben a férj megfürdött, fokozattabb mértékben körülhullámozta a feleséget. A nőnek mindezekkel szemben csak egy kötelessége, csak egy hivatása volt, tisztán, fehéren, angyalian átlépni férje háza küszöbét és ezt az angyali tisztaságot továbbra is megőrizni, ápolni és a leánygyermekekbe sértetlenül átültetni. Ha a nő, a feleség, az anya erről a hivatásáról megfeledkezett, ha ezt a kötelességét megszegte, akkor elveszítette minden jogát a férj megbecsülésére és a társadalom tiszteletére. Az ilyen nőnek általános megszégyenítés, megvetés, sőt a társadalomból való kirekesztés jutott osztályrészül.

Ez a tisztaság fénylett a családi oltár füzében, az otthon melegében és a társadalom megkülönböztetett hódolatában, udvariasságában, mellyel minden nőt kitüntetett, áld férje hírnevére nem dobott sarat és házának becsületét nem szennyezte be. Ezért a tisztaságért lépett a férfi az oltár elé azzal a szent fogadalommal, hogy feleségét egész életén át eltartja és tőle soha élném válik. Ez az eskü nagy előhaladást, sőt forradalmi lépést jelentett a férfi és a nő együttélésének és összetartozásának kérdésében. Vessünk csak egy pillantást a múltra, amikor az asszony közönséges adás-vétel tárgyát képezte, amikor az asszonyt erőszakkal, rablás utján szerezték, amikor a férfi korlátlan ura, sőt zsarnoka volt az asszony testének, lelkének és életének. A nő titkos vagy nyílt rabszolgasága jellemezte az ősi házassági rendszert, melyben a nőnek igen gyakran állati sors jutott osztályrészül. A férfi arról az ősi jogáról a keresztény eszmék hatása alatt sem akart, sem tudott lemondani, hogy aszszonyának kizárólagos, egyedüli ura, parancsolója legyen, de annyit elismert, hogy az oldala mellé kerülő asszonynak is emberi jogai lehessenek.