Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Féja Géza: A Márciusi Fiatalok útja
A Márciusi Fiatalok útja A „Magyar írás“ olvasói már tudják, hogy néhány hónapja működik a márciusi fiatalok szemináriuma Budapesten. Miért szólítottam életre ezt a szemináriumot?Es mit adott néhány havi munkájával? A magyar fiatalság többsége két beteg szélsőség rabja. Egyik része a múlt század üres programtalan diákéletét éli, vagy pedig ha már az értelmiségi réteghez tartozik, nem bir környezete és foglalkozása legszűkebb korlátain túltekinteni. A másik része a marxizmushoz csatlakozott és ugyancsak kiejtette kezéből a magyar problémát. Sokkal jobban ismerik ezek az oroszországi, mint a magyar viszonyokat és programjukat egyetlen gyökér sem köti a valódi magyar életviszonyokhoz. Ez a két típus a maga keserű negatív voltával valósággal kihívta a mi haladó, pozitív magyarságunkat. A mi utunk: végig élni, gyökeréig végig vizsgálni az egész magyar életet és törvényeket, munkaterveket teremteni a megújhodás számára. Tehát minden lépésünk nagy magyar kényszer: a. sajátságos mcgyar szociális és kulturális viszonyok, bűnök és bajok törnek benne megváltás felé. Örök hiba volt nálunk, hogy minden politikai és kulturális megmozdulás a magyar arcnak csak egy-egy töredékét képviselte. Ezért láttunk igazi teremtő nagy harcok helyett apró kakas-viadalokat és ezért olyan széttöredezett a magyar társadalom teste és szelleme is. Mi fiatalok nagyonis látjuk, hogy egy nagy belső szintézisre van szükségünk, olyanra, amely egész életünket, minden értékünket összefogja, amely a nagy sorskérdésekre egyetemes arccal bir felelni. A magyar szellem, az igazi magyar géniusz termékeiből egyetlen betűt sem vagyunk hajlandók letagadni, életünk bajait és bűneit nem vagyunk hajlandók leplezni, mindennel szembe akarunk nézni és mindent mérlegre akarunk vetni. Jól tudjuk, hogy nagy társadalmi egységet és harmóniát csakis ilyen belső szintézis utján bírunk létre hozni és éppen ezért kulturális munkánk egyúttal komoly, teremtő társadalmi tett. Mi bátran szembe néztünk azzal a mélyre nyúló társadalmi válsággal, amelyet bűn és balgaság volna letagadni. A mai időket a középosztály és az értelmiség válsága jellemzi Magyarországon legjobban. A magyar középosztálynak egyik legsajátságosabb életformája a bürokrácia volt és ma megindult a bürokrácia lassú szétomlása. A mai élet a szellemiségtől elsősorban szervező erőket követel, az állástalan fiatalság csakis úgy bir kenyérhez jutni, ha szakit a régi középosztály-gondolattal és egész életerejét a magyar élet teljes megorganizálására fordítja. Külön