Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Zerdahelyi József: Életszag

Zerdahelyi József: Életszag

— Most

se mondom. Ahogy akarja — hőkölt Márta.

— Nem

megyek többet.

— Csak

menjen — hideg ömlött ki a száján, jéggé fagyott — nekem mindegy.

— Márta,

miért bánik igy velem.

— Hogy

?

— Ha

van egy jó szava, utána mindjárt megüt. Szeretem, tudja hogy szeretem.

— Tudom,

de ez a maga dolga, nem az enyém... — színtelen volt a hangja.

— Az

enyém... — mondta Gábor lehajtó fejjel. Pirosság tolakodott benne fölfelé.

Megakadt a beszéd.

Az asszony sietett menteni. Uj szinü szókkal.

— Még

nem is mondtam. Egy nagyszerű könyvet olvasok. Angol regény. Borzasztó érdekes. Ha az uram nincs, le se tettem volna tegnap. Magának is odaadom. Igaz! elolvasta az Uj földesurat ?

— Igen.

Köszönöm. Elhozom holnap.

— Ezt

meg majd elviszi.

— Igen.

— Mi

van a parasztjaival ?

— Dolgozunk.

Behoztunk már sokat az egyesületbe.Hallgatnak a szóra. Szövetkezeteket is állítunk, csak baj, hogy kevés az emberünk. Nincs. Nevelni kell. A pénz is kevés. Több kellene.

— Gyűjtsék

?

— Maga

nagyon jó.

— Elmegyek

Baloghy Gyurkához. Gazdag.

— Az

ugyan nem ad.

— Nekem

nem meri megtagadni.

— Persze.

Melegedtek. A téma parázslóit bennük. Jó volt járni is rajta. Nem volt éle. Szélesség volt. Föld. Zsíros föld. Zöld mező. Hajladozó testek. Nap.

Gáborból heveskedett az egész. Ki ! Az asszony szívta magába. Kapott az egyszerű szók után.

— Vaj

gyárat csinálnak ?

— Azt.

— Könyveket

kellene kiosztani. Gyűjtsük össze, adjon mindenki. —- Iskolát állítani. Felnőtteknek. Egy se tudja, mire a szántás. Vakon csinálja.

— Hallottam,

hogy minden pénzét ilyen könyvekre költi. Igaz?

— Tanulok.

Kedvem telik benne. Gyönyörű az. Az a sok titok, ami a földben van. Kinyílik a szemem előtt.

— Jaj

de érdekes. Hozzon nekem azokból a könyvekből. Borzasztó érdekes.