Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-08-01 / 6. szám - Pongrácz Kálmán: Az értelmiség válsága
Pongrácz Kálmán : Az értelmiség válsága A — E csoportokba különítve miként oszlanak meg a társadalom kebelén belül s e téren az előbb említett fejlődést, illetőleg változást szem előtt tartva, a jövőben milyen átalakulásra lehetünk elkészülve, ha!. .. az emberiség kultúrája megóvása érdekében kellő időben észre nem tér s veszi alkalmazásba a szerző által is melegen ajánlott fajnemesitő eszközöket. Stoddard munkája sok értékes gondolatot tartalmaz, azonban túlzottan egyoldalú. Mint „biológiai történész vagy társadalombölcsész“ tisztán élettani alapon vizsgálja és bírálja az eseményeket, szempontján kívül mást nem tud és nem is akar méltányolni s így — amennyiben lehetséges — egyoldalúságban és türelmetlenségben túltesz a materialista kutatókon. Felfogásának vázolását azonban tárgyunk szempontjából mégis szükségesnek tartottuk, mert felfogása bizonyára részigazságot képvisel s igy a teljes kép kialakulásánál nem mellőzhető. Konkrét alkalmazásaitól tételeinek azonban mégis tartózkodnunk kellett, mert e tekintetben Stoddard „forrada'mi elmélete“ kellő óvatosságra inti a kutatót. A francia forradalomról s általában a forradalmi fejlődésről vallott nézetei annyira primitívek és ahisztorikusak, anynyira iskolapéldái az egyoldalú történetszemléletnek, hogy önkéntelenül is az olvasóban könyve értékes részei iránt is felébreszti a kételyt. Amennyire nem célhoz vezetők szimpla alkalmazásukban Stoddard fajnemesitő eszközei, annyira helytelen metódusnak látszik az értékesek — a középosztálybeliek megmentésére irányuló az a másik elgondolás is, mely nemzetközi szervezés utján akarja e réteg hanyatló pozícióját megerősíteni. Hibás ez az elgondolás nemcsak a Kornis Gyula által felismert nehézségek miatt, hanem azért is, mert nincs tekintettel a középosztály-válság történeti előzményeire és kísérő jelenségeire sem, mikor az egész jelenlegi krízis alapokát hajlandó egyszerű szervezéskérdésnek tekinteni. Ennél pedig ma már — mint említettük — sokkal többről van szó. Azok a jelenségek, melyeket a válság okaiul szeretnek nap mint nap feltüntetni, rendszerint nem okok, hanem csupán okozatok. Amint ma már a rendiséget nem lehetne többet feltámasztani azáltal, hogy Európa nemesi társadalmát szervezetekbe tömöritenénk, úgy a polgári társadalom emelkedésének tényét sem köthetjük hasonló feltételhez. Amennyiben a fejlődés olyan tendenciát vesz fel, mely a polgári osztály fejlődésének nem kedvez, mely hatékony közreműködését többé nem feltételezi, úgy nincs a világnak egyetlen olyan zseniális szervező talentuma sem, aki ezt a hibát képes lenne eltüntetni. A fejlődés egyes fázisaiban az élet különböző követelményekkel lép fel az egyes osztályokkal szemben. Minden korszak más-más osztályt favorizál, másmás osztállyal tervez, épit vagy alkot. A kapitalizmus a polgárság alkotása volt, érthető tehát, ha ezt az osztályt emelte vállaira. Amennyiben tehát a kapitalizmus válságba jut: — erre pedig kétségtelen jeleink vannak — úgy ennek következményeit elsősorban a polgári osztálynak kell megérezni s äz ô helyzetében kell a leggyökeresebb változásnak bekövetkezni.
