Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Tamás Mihály: Családirtás

Tamás Mihály: Családirtás

— Tegnap még kettő volt. Láttad?

— Láttam.

A fiú közelebb bujt a lányhoz.

— Fázom.

— Én is.

— Igazán jöhetne már apu.

— Ha gyertyát gyújt, mingyárt melegebb van.

Kint egészen este lett, a szoba egyetlen ablaka éles négyszögben vágódott bele a fekete levegőbe. A fekete levegő pedig hideg nyugalommal borult a két gyermek összebújt testére.

Elaludtak.

Nem hallották már, hogy megjött az apjuk. Pedig az ajtó hangosan csikordult és a padló is recsegett a lépte nyomában.

Nagy szőke ember volt az apjuk, szép erős volt a teste, de a keze remegett, amikor meggyujtotta a kis darab gyertyát. A két gyermekre nézett, azután sietve fordult az ablak felé. Leeresztette az ablak függönyét. Azután a díványhoz ment, letérdelt a gyermekek mellé, két kezébe fogta a lehulló két borzas fejet. Megcsókolta, sietve, félve, mintha nem akarná, hogy felébredjenek. Pedig azt akarta.

Felébredtek.

— Apu.

— Apu.

— Igen, apu.

— Hol volt olyan sokáig apu? Nagyon vártuk, nem tetszett jönni.

— Máskor hamarább tetszett jönni.

Az apjuk felállt, az asztalhoz ment. A gyertyát nézte. A gyertya égett, gyorsan égett.

— Most is hamar jöttem... Most nagyon hamar jöttem.

A fiú a szemét dörzsölte.

— Fogunk vacsorázni ?

Az apja nem nézett vissza, állt az asztal előtt, a gyertyát nézte. > . }

— Fogunk.

A két gyerek felugrott, vidáman szaladt az apjához. Melléje álltak, alig értek a kezéig. A kezéig, amely fáradtan csüngött le a válláról.

— Mit vacsorázunk ?

Az apjuk nem felelt. A fiú telhetetlen volt.

— Ugye nem hozott apu ceruzát ? Pedig mondta apu, hogy fog hozni.

Az apja feléje fordult, lehajolt hozzá, megcsókolta.

— Most nem jártam arra... most nem hoztam.

— De holnap tetszik hozni, ugye ?