Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-08-01 / 6. szám - Berczeli A. Károly: Jézus testvére. Szegény apám

Berczeli A. Károly: Két vers

JÉZUS TESTVÉRE

Télen, Uram, egyre jobban fázom, otthon ülve, árván szalonnázom, majszolom a karéj kenyeremet s útálom a buta életemet.

Semmim sincsen, amit rakosgassak, könyvespolcom, amit rámolgassak, nap-nap után ugyanaz a sorsom, jövök, megyek s nincsen semmi dolgom.

De azért én őrzöm még a bitem s szegényen is hiszek valamiben, ennyi könnyel akárhová mennék, Uram, én a fiad is lehetnék.

A fiad is lehetnék, én Uram, mert élet és halál az én utam és gügyögve, mint a kicsi gyermek, vallom Jézust édestestvéremnek.

Böjtöltem már többet negyven napnál, fagyoskodtam gazdag kirakatnál, pogányok közt tűzzel prédikáltam, zsidók között Messiásra vártam.

Hónapokig vergődtem egy szón is, rossz kabátom volt a takaróm is s reggel-este édes dohány helyett sokszor szívtam száraz petrezselymet.

Semmivel sem különbözöm tőle, (neki is csak Te voltál az őre) és a lélek, ami szent volt benne, Uram, jaj az enyém is lehetne.

Ostobák közt én is álltam némán, nekem is volt könnyes Magdalénám, nekem is volt díszes ravatalom s meghalok majd én is fiatalon.