Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkö István". Égő csipkebokor

Ágota . türelmetlenül vágott bele;

— Kik, tante? Kire mondod?

Félkörben mutatott a nagynéni arra, amerre Gyuri állt :

— Általánosságban... ők.Gyuri

torkában elrekedt a hang:

— Igen, kérem szépen, mi ilyen emberek vagyunk. Például én. Amit én egyszer kimondok, attól nem tágitok. Nálam nincs az, hogy ma így zokogok, holnap amúgy kacagok...

Elhallgatott s a távoli ajtóra nézett. Az ajtóban a fehérszakállú főorvos állt s egészen megérthetően korholó arccal bámult feléje.

Valaki elsuhant a Gyuri háta mögött, puhán belékarolt, szólt is néhány hangot s az asztalsorok között elvitte magával.

Csodálkozott azon, hogy milyen könnyű és mégis erős karja van a titkárnak.S

milyen kemény s mégis meleg hangjai:

— Ugyan Gyuri, mit keres maga itt? Jöjjön velem, hagyja ezeket az emberekét.—

Ki az a fiatalember vele ? ...

— Kint majd beszélhetünk. A főorvos úr azt mondta, hogy maga itt a legkülönb ember, s azért van mindig egyedül.

— Nem vagyok egyedül. Mindig van, akivel beszélgessek.

— Persze és én is itt vagyok. Az a fiatalember szerintem a lány vőlegénye. No hallja, még ez is valami ?

Gyuri csak azt hallotta, bogy vadúl zúg a fülébe tett apró hangszer, úgy harsonázik, mint otthon az orgona s nincs ereje ahhoz, hogy egyetlen dallamot is megfigyeljen belőle.X.

A főorvossal szemben ülő, barna kecskeszakállú, érdekes arcú emberre mondta a titkár, hogy az a miniszter. Gyurival kezet fogott, barátságosan nézegette s miközben a kerek dohányzó asztalka körül ülő urakkal beszélgetett, gyakran villant rá a szemüvege. Valamit magyarázott annak az orvosnak, akiről azt tudta Gyuri, hogy megoperálja a beteg tüdőt. Egyszerűen levágja belőle a rossz darabot, elnyisszenti az egészséges részről, mint ha egy nagy darab marhatüdő vagy borjumáj volna s talán még a kutyának is odadobná, ha beengednének kutyát a mütőszobába.A

miniszter az operálóval beszélgetett cseh nyelven. Egymás mellett ültek, s miközben beszélt, nem nézett az orvosra. Egyenesen mondta maga elé a halk idegen szavakat, mintha a szembenülő Gyurinak mondaná.

(Folytatjuk.)