Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokor megkérdezte, hogy nem próbált-e udvarolni neki, mármint Li­­zinek a földbirtokos úr, de igen, azt vallotta a lány, de nem valami ügyesen s neki nincs ahhoz kedve, hogy megügyesitsen ilyen felnőtt embert. Gyuri elpirult ezen, Ágota jóizüen ne­vetett.— Este lemegyünk egy kicsit táncolni, — fejezte be a barna lány, — majd ide gondolok, ne féljed, most sietni kell átöltözni. Kezét tette a Gyuri markába, idegen mozdulattal, mintha nem is történt volna, hogy a nagy viharban együtt ültek, va­cogtak, rémüldöztek a tarajkai szikla alatt, ahol a sebesült sas kiszenvedett s a másik megsiratta. Ha Gyuri volna ez a pórúl­­járt madár, Ágota ugyan mit tenne felette? Lehet, hogy sirat­ná, de aztán elúszna ő is tova, a foszlott vihar elől, a kisütő napban.A titkár bizonyosan tud valamit erről s azért figyelmez­tette. Csak lábra tudjon állni, nem is nyugszik addig, mig utána nem néz a barna lánynak. Mi célra szineskedett vele, mi érzésből sirt érte, amikor lepottyant a gyopáros szikláról és mi volt az a biztató, meleg fény a szemében, amellyel a hor­dágyon fekvő pórúljárt arcát csókolgatta úgy, hogy a turista­lámpák sugaránál jobban égett a szeme. Milyen édes mozdu­­attal vitte a vállán a felhasitott két csizmát! Összefűzte a fülü­ket, átvetette két oldalt, mint otthon az asszonyok, amikor a városbamenet kímélik a lábbelijüket és meztelen talppal da­gasztják az utat Kimélt-e Ágota hát valamit, egy csepp kis érzést, egy jó gondolatot, édes vágyakozást, vagy játszott csak gondtalanúl és meggondolatlanúl ? A fekvő legény sebesen fújtatott hibás mellével és sanyarú lábait türelmetlenül mozgatta. Hibátlanul ki kell javúlnia, tökéletesen meg kell gyógyúlnia, hogy utána­járhasson ezeknek a dolgoknak. Cselekedni,dolgozni, harcolni is fog aztán, hogy visszaszerezze, megtartsa, magának megmentse azt a boldogságot, amelyet a Tarajka vendéglőjében, a vihar­csapkodta szikla alatt, édes testi fájdalmak között megsejditett s nyelve szomjas hegyével megizlelt. Összeroppantotta a két állkapcsát, összemarkolta a két ök­lét, megmerevítette a testét az eltökélt, csendes, nagy küzkö­­désben, pihenve feszitette ki magát az ágyon, szabályosan léleg­zett mélyen a mellére, mintha cigarettázna és céltudatos kínnal boldoggá válva úgy feküdt, mint felszegezve vízszintes keresz­ten. Hanem egész testében érezte ujjongva, hogy a gyógyulás környékezi, mint egy kellemes ájulás.IX. Lábraállt, csizmát húzott, betopogott a vacsorához a nagy

Next

/
Thumbnails
Contents