Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Kritika - Fehér Pál: Földi Mihály: Isten országa felé

Kritika

nem a nagytőke, kajánul kacag, de szenved is, sőt gyilkol is ha muszáj, mert a kis leopoldstadti bestia nem őt szereti, hanem ellenkezően : nagy és bűnös vágy kergeti édesanyja szerelője felé, a daliás ősz tábornokhoz. De szó van benne a nemzetiségi kérdésről is, hogy megenyhüljön a Népszava kritikusának a lelke, megjósolja a világháborút, sőt előre meglátja az inflációt is. De az igazi hitet mégis csak Albert atya prédikálja Raguzából. Nachbarin,

Ihr Fläschchen !

íme ennyi szava van ma egy népszerű pesti írónak a világháborúról és arról az isteni országról, amelynek valóban el kell jönnie.

♦

Lektürromannak neveztem a könyvet, anélkül, hogy az ilyenfajta irodalom legfőbb kellékével, az érdekességgel, a szórakoztatnitudással dicsekedhetnék. (Természetesen : irodalmivá nem tesz még egy könyvet, ha nem tudora letenni a kezemből.) Aki a jobbat szereti, annak a könyv ujságirodalmi stílusa, a „valahogyan“ és „valami“ szavak halmozása, a „rózsaszínű száj indulatos kigyózása“ és a szavak kibuggyanása ásitást erőszakol a szájára. A 340. oldal félsorokban a következő párbeszédet adja : „Legalább a kezét adja ide“. — ,Tessék4. — „Szeret még ?“ — ,Szeretem4. — „Akkor miért kell itt ülnöm, mint az óvodában ?“ — ,Pszt nem szabad4. — „Fél, hogy meghallják ?“ — ,Félek4. — „Kitől ?“ — ,Ne kérdezze4. — „Anynyit csak mondhatok, hogy szeretem ? Vagy ezt sem szabad ? Akarja, hogy szeressem ?“ — Akarom. Kérem !‘ — „Hát akkor tudja meg az egész világ, hallja meg az ég és föld minden seregi . . . szeretem I . . . szeretem I szeretem 1 imádom ! Kinevet, ugy-e ?“ — ,Én ? Nem . . . dehogy4. — „Hanem ? — S már mellette termett, kitárta karját, haja a homlokába hullott, piros szája megrándult . . . s Klotild ijedten felsikoltott és eltakarta arcát. — Mi ez Klotil d ?“ ,Üljön le... hagyjon... az istenért!4— „Fél tőlem?44 — ,Nem.. dehogy... dehogy...4 — „Hát akkor miért ?“

— ,Nem

magától... ne kérdezzen...4

— „Kitől

fél ?“ — ,Ne kérdezzen. Egyszer majd mindent megmondok.4 — ,,... Engédjen csak

egy csókot.“ — ,Most nem. Majd. Legyen jó.4 *

Uraim, budapesti kritikus urak ! Mi okuk van Önöknek arra, hogy ne mondják meg az őszinte véleményüket egyes írókról ? Mert Önöknek tudniok kell és tudják is jobban, mint bárki más, jobban, mint e sorok írója, aki nem olyan naiv, hogy gyermekként kiáltson fel : nini, a Király bácsi meztelen, — Önöknek meg kellene mondaniok : hogy Toliért, Frantisek Lángért, Capeket, Galsworthyt, AndréGidet, Werfelt és St. Zweiget nem olyan magyar kirakatok elé kell csábítani, ahol Kádár Anna lelke beszél franciául és utazgat luxusvonaton külföldi tájakra, hogy elérkezzék a krónikus stádium menthetetlenségébe, Isten országába, hanem... uraim, az Istenért: Kosztolányi Édes Annája, Kassák Lajos önéletrajza, Sárközy, Makkai, és mindig Móricz Zsigmondi Önöknek magyarázzam ?

*

Meghatva lenni s dicsérni kellemesebb és jobban kifejezhető.

FEHÉR PÁL