Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Figyelő - Ilku Pál: A magyar paraszttömeg és a szocializmus

Figyelő

A kommunista pártnak falvankinti képviselői ipari, gyári, vagy földmunkások. Tehát »nincstelenek«. Ezek elveik harciasságánál fogva nagyobb mozgási felületet engednek meg maguknak, s ennek következtében összeütköznek vagy a falu morális érzékével, vagy az államhatalommal. De máskülönben is a régebben gazdagabb falvaknak mintegy metafizikája az a ma már elsenyvedő felfogás, hogy a létet bizlositó föld egyúttal erkölcsi alap is. A második komponens: a papok szerepe. Minden vallás állást foglal a kommunizmus ellen. Kimondottan a kommunizmus ellen foglalnak állást, mert a parasztság a szociálizmust a kommunizmus formájában ösmeri. Itt jegyzem meg azt, hogy a parasztság a szociáldemokráciát, mint tényező erőt, nem ösmeri. Ez egyik bizonyítéka annak, hogy a szociáldemokrácia elvesztette cselekvőképességét. A vallások a kommunizmus ellen a paraszttömegben a magántulajdon elvével érvelnek. Pedig ez az érvelés már idejétmúlt. Mert a harminc holdon aluli birtok annyira bankterhelt, hogy annak tisztázása árverés nélkül lehetetlen. Az árverés pedig réme a magyar falvaknak, mert az árverés: anyagi és erkölcsi tönkremenés. A legutóbbi időben a parasztság bódult föld-szerelmének enyhülése, sőt ellenkező irányú megváltozása magában véve is: legtipikusabb és legveszedelmesebb jelenség.

Annak a rezultátumnak tehát mely szerint a magyar parasztság tömegében a kommunizmus erkölcsi mínusz, két öszszetevője van. Az egyik: A kommunista párt lielyenkinti szervezeteinek exponensei, a másik: a vallások állásfoglalása.

Ez a tény az egyik oldalon, a szocializmusnak a parasztság számára érzékelhető formájával, a kommunizmussal szemben. A másik oldalon pedig felsorakozik: a nyomor, a terméketlenség, a tudőbaj, a dolgok realitásaival szemben fennálló tudatlanság és mindezeknek mintegy betetőzéséül: árverezések, temetőnagyobbitások.A

két tényvonal között pedig felsorakozik a magyar parasztság hatalmas tömege: teljes ingadozásban és bizonytalanságban. A hagy tanácstalanságnak és bizonytalanságnak szükségszerű eredménye a: messianizmus; majd csak lesz valahogy, valaminek úgyis történni kell...Ez

a messianizmus azonban konkrét formában nem rögzíthető le. Ez a messianizmus nem egy valaminek a határtalan szeretete és vágyása, hanem az égető tények közt szétfolyó reménykedés és várakozás. Épen ezért, ennek a messianizmusnak mégcsak pedagógiai szerepe sincs a magyar parasztság tömegében.

Érdekes, hogy jelenleg a parasztság a kommunizmusban nem célt, hanem eszközt lát. Olyan eszközt, amelynek a segítségével megszabadulhat a lehetetlen szociális helyzettől és eh-