Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Reményi József: Szellemi Mohács

Reményi József: Szellemi Mohács

kükben dacos büszkeséggé, építő, éneklő önérzetté alakul ki az a meggyőződés, hogy Ady Endre magyar volt ? Hányán vannak az úgynevezett irodalmilag megfertőzöttek között, akik szenvedélyes hittel érdeklődnek aziránt, hogy a magyar léleknek milyen az irodalmi sóhaja és ökle az utódállamokban? Kik tudnak arról, hogy a háború utáni haláltáncnak milyenek voltak a magyar irodalmi mozdulatai, figurái? Mert ez a magyar irodalom megbecsülése : Amerikában is érezni a származás varázsát, s a származás szépségét a szellem gazdagságával igazolni, akármennyire irtózunk a politikai férgektől. Az irodalom ilyen természetű érdeklődése nem követel „szakértelmet“; dehogy is. Csak azt követeli, hogy az amerikai méreteknek önmagunk fölényére alkalmazott mivoltával alkudjunk meg.

Tisztelet és becsület az amerikai magyar erő szorgalmának és szívósságának. De ez az erő szellemi téren nincs arányban az eredményekkel. Tájékozatlan vagy közönyös. Ez baj. Ennek egyik következménye, hogy az egyetemes magyarság szempontjából emelkedettebb értelemben az amerikai magyar élet szellemi Mohács. Shakespearet, Goethét nem ruházták fel olyan magasztaló jelzőkkel, mint itt azokat, akik egymásra vannak utalva. Micsoda visszaélés a szóval, pedig hát a szó a lényeg is. Vagy talán csakugyan az a fontos, hogy ezt a rongy életet valahogy el kell viselni ? Ha úgy van, akkor miért esik szó irodalomról, magyarságunkról, kötelességeinkről, múltról, jelenről, jövőről?

(Cleveland, Ohio) REMÉNYI JÓZSEF