Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-07-01 / 5. szám - Reményi József: Szellemi Mohács

Reményi József: Szellemi Mohács kükben dacos büszkeséggé, építő, éneklő önérzetté alakul ki az a meggyőződés, hogy Ady Endre magyar volt ? Hányán vannak az úgynevezett irodalmilag megfertőzöttek között, akik szenve­délyes hittel érdeklődnek aziránt, hogy a magyar léleknek mi­lyen az irodalmi sóhaja és ökle az utódállamokban? Kik tud­nak arról, hogy a háború utáni haláltáncnak milyenek voltak a magyar irodalmi mozdulatai, figurái? Mert ez a magyar iro­dalom megbecsülése : Amerikában is érezni a származás varázsát, s a származás szépségét a szellem gazdagságával igazolni, akármennyi­re irtózunk a politikai férgektől. Az irodalom ilyen természetű érdeklődése nem követel „szakértelmet“; dehogy is. Csak azt követeli, hogy az amerikai méreteknek önmagunk fölényére al­kalmazott mivoltával alkudjunk meg. Tisztelet és becsület az amerikai magyar erő szorgalmá­nak és szívósságának. De ez az erő szellemi téren nincs arány­ban az eredményekkel. Tájékozatlan vagy közönyös. Ez baj. Ennek egyik következménye, hogy az egyetemes magyarság szempontjából emelkedettebb értelemben az amerikai magyar élet szellemi Mohács. Shakespearet, Goethét nem ruházták fel olyan magasztaló jelzőkkel, mint itt azokat, akik egymásra van­nak utalva. Micsoda visszaélés a szóval, pedig hát a szó a lé­nyeg is. Vagy talán csakugyan az a fontos, hogy ezt a rongy életet valahogy el kell viselni ? Ha úgy van, akkor miért esik szó irodalomról, magyarságunkról, kötelességeinkről, múltról, jelenről, jövőről? (Cleveland, Ohio) REMÉNYI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents