Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Kritika - Simándy Pál: Karácsony Kolozsvárt
Kritika ményen, de el kell ismernie, hogy még e merésznek látszó, új felfogások is teljesen elfogadhatók, sőt valószínüek. A könyv 96 oldalas; először az alapszámnevekkel foglalkozik, majd a sorszámneveket tárgyalja, ezután pedig áttér a kollektív számnevekre, törtszámokra, számnévi határozókra, stb. Mindenütt a tudományos cél lebeg a szerző szeme előtt, módszere pedig szigorúan tudományos marad. Mindezt összefoglalva, a könyv megjelenése örvendetes esemény elárvult kisebbségi szellemi életünkben. A „Magyar Nyelvőr“ c. budapesti folyóirat, amely ebben az évben ünnepli fennállásának 60 éves évfordulóját, legutóbbi számában ezt írja Orbán dr. könyvéről : „Öröm-KARÁCSONY KOLOZSVÁRT — Szabó Dezső uj regénye. Bpest, 1932. Káldor cég kiadása. — 1. — Ülj ide Fityfirity, Dezső bácsi mesélni fog neked: 2. — Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, sőt még a Túlon is túl, volt egyszer egy ember. Ezt az embert Szűcs Barnabásnak hívták. Szűcs B. volt a leghosszabb, a legkiválóbb és a legjobb ember a világon, még Magyaroszágon is. Egyszer csak drámákat kezdett Írni és a drámák is a legjobb és legkiválóbb drámák lettek a világon. Történt azonban, hogy egy gonosz ember, Génius Bandi ellopta tőle a drámákat, eladta és nagy vagyonra tett szert. Szűcs Barnabás mel üdvözöljük ezt a munkát, amely a szerzőnek a szakirodalomban való alapos tájékozottsága és éles megfigyelése alapján nyelvtudományi irodalmunknak értékes gyarapodását jelenti“. Mi is örömmel köszöntjük a szerző művét, de élénkbe tolakszik a szomorú kérdés : Vájjon ez a könyv a letűnő nap búcsúsugára-e, vagy egy most feltűnő, új hajnal ? Ha el nem zárják előlünk az utat, hogy a magyar tudományosság gazdag forrásaiból meríthessünk, akkor új hajnal ez a fény, különben kiszáradnak a belső források, és csakugyan búcsúsugára lesz ez a könyv annak a tudománynak, amelynek hivatott művelői szellemiségük áldó forrásait tudnák hozzánk eljuttatni. H-y dr. emiatt nagy szegénységbe esett és nem tudott többé jó drámákat írni. Elindult hát kéregetni. Ment, mendegélt és leghamarább is egy kis árva lányt talált, akit magához vett s elnevezte Fityfiritynek. Most már kettejük megélhetéséről kellett gondoskodnia, igy tehát kettőzött erővel indult újra kéregető útra. De a gonosz és gazdag emberek elutasították őt s nem adtak neki semmit. Ment, mendegélt hát Szűcs Barnabás tovább is, egyszer csak összetalálkozott Füttyös Pistával, aki épolyan világhírű volt betörőnek, mint, amilyen Szűcs B. írónak. — Lelkem, Füttyös Pista, de jó hogy találkoztunk, törjünk be együtt valahová ma este. Úgy is lett, még aznap este betörtek együtt egy villába. Hát ahogy betörnek, az egyik szó