Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-06-01 / 4. szám - Simándy Pál: Uj "népiesség" felé?

T T • r 44 P 1 r Q

Uj „nepiesseg tele r

(Illyés Gyula : Három öreg. Fáy Dezső rajzaival. 1931.)

A magyar szellemi élet nyilvántartói uj „népiesség“ jelentkezését állapítják meg irodalmukban Erdélyi, Illyés, József Attila stb. költészete alapján. Akad köztük olyan is, aki felpanaszolja, hogy ez az új népiesség nemcsak, hogy megfeledkezik az átfogó, nemzeti kapcsolatokról, de egyenesen ellenefordúl azoknak, amikor kifezetten osztálytudatos, sőt osztályharcos szellemet juttat kifejezésre. Dóczy Jenő azt is megállapítja, hogy az új népiesség épen ezekkel a jellemvonásokkal különbözik el Petőfi és Arany népiességétől.

Ahány megállapítás, annyi tévedés.

Mindenekelőtt az Erdélyi, Illyés, József Attila stb. költészetével kapcsolatban uj népiesség jelentkezéséről beszélni : fogalomzavar. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy költőink, akikben a nép lelke szólalt meg, valami programatikus költészetet űznek; azzal a tudatos célkitűzéssel, hogy a „költői kebel menyei harmatját“ szállítsák „a nép ajkára“. Ezeknek a fiatal, magyar poétáknak a költészetében fejlett és magas művészet revelálódik, amelynek, sajnos, nem is igen lehet visszhangja épen népünk széles rétegeiben, kulturális visszamaradottságuk miatt. Nem népiességről van itt szó tehát, hanem egy uj népiség revelációjáról és meghirdetéséről. Mintahogyan a Petőfi és Arany nemzedék ideológiája is az uj népiség jegyében állt, inig a népiességet, mint programatikus célkitűzést határozottan elutasította. (Különösen épen Petőfi fordult szembe élesen egy ilyen célkitűzéssel!) Az sem igaz, hogy napjainknak ez az uj népisége ellentétben áll a Petőfi-generáció ideológiájával a nemzeti gondolat szempontjából. Ellenkezőleg : e két forradalmi korszak költészete teljes párhuzamosságot mutat ebben a vonatkozásban épugy, mint a népiesség programjának elutasításában. Petőfiék uj népisége épugy harcos és osztálytudatos szembefordulás volt az előttük járt generáció (Vörösmartyék stb.) nemzetfogalmával, amelynek hordozója akkor a nemesség *

,

mint ahogyan napjaink uj népisége is hadüzenet a polgári és feudális gondolat ellen; pozitive természetesen ép úgy egy uj nemzeti közösség megépítése érdekében, mint ahogyan Petőfiék népisége is a polgári társadalom nemzeti közösségévé szélesedik ki. Az új népiség csak út és eszköz egy ethikusabb nemzeti élet megszervezésére, amelynek javaiból a polgári társadalom életében beállott eltolódások mindig szélesebb népi rétegeket zártak ki.

Már most az a kérdés : melyik ma az a rétege a magyar kö* L. erre vonatkozólag: Farkas Gyula: A „Fiatal Magyarország“ kora c. müvet.