Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-06-01 / 4. szám - Tamási Áron: Szentlélek gyermekei
Tamási Áron: Szentlélek gyermekei — Ismét később ezt a kérdést tette fel az előbbi: — Hát a mi, hogy gyalog indul, pedig ló van előtte ? Sokáig kerülgették kicsi eszükkel a kérdést, mig nagyot nevetett végül az egyik: — Az is Gyal — ló ur eppen! Zajongtak és repdestek a jóizü dolgon, mint a verebek a kiterített búzán. S a nagy bölcsködésben azon vették észre magukat egyszer, hogy készen áll a kaliba-ház. Orbán kicsi Dénkó vizsgálódva megkerülgette, aztán buksi fejével rábólintotta a végszót: — Emmá ház! Még szaporodni is lehetne benne... — Azt igen, nyulaknak kivált — mondta egy kékszemü cingár, aki hibát kapott még a toronyban is. Hanem Dénkó már visszafelé tartott sebes mozgással s nagyokat szökött mindegyre, mint a sáska. A többiek is szaporán ugrándoztak utána s közben taszigálták belé egymást a fűbe s olyan hangokat adtak, hogy nyekkenő seregnek lehetett volna nevezni őket. — Ide, népség ! — parancsolt a vezér és újból maga elé tömöritette őket. Akkor vette észre, hogy a menyasszony s a vőlegény még javában kuksol a fűben. — Hé, haggyatok lakodalom utánra is valamit! — kiáltott feléjük s odarendelte azokat is. Erre a megmaradt két leánykát kinevezte örömanyának, két legénykét örömapának, egyet szószólónak, majd felhívást tett, hogy ki vállalja a papi tisztséget. Nem jelentkezett senki. Végre az egyik a domb felé hunyorított. — Gyalló űrt hijjuk meg papnak..! — mondta. Nagy 'zudulás támadt. — Hogyne! — Mert eppen talál is a medve a kakasüllőre ! — Nem roncsuk el a napot! Dénkó rázni kezdte a kezét, hogy csend legyen. — Akkor vállalom én — szólott. — Püspök nem lennél-e ?! — kottyant belé a kékszemü cingár. A vezér megsértődött erre.-— Akkor fújjátok fel az egészet! — mondta. Nagy lárma támadt s bomlás. Mind a kékszemüre mentek s mind beszélni kezdtek: — Ne tudj többet másnál! — Kivetünk a játékból, ha nem nyughacc! Egyideig igy gyüléseztek, aztán közakarattal Orbán kicsi Dénkót kikiáltották papnak. S hogy mindez lezajlott, csendre állottak újra, hogy mehessen a játék. Gyalló ur szorgosan jegyzett ezalatt a dombtetőn. Az ellesett mondások mellé ilyen szavakat vetett: „ mesés báj ömlik a mező
