Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Sebesi Ernő: Vak katona álma
Sebesi Ernő : Vak katona álma Vak katona: Hát mit mondjak még? Nem jól van ez igy. Hiába volt az egész kegyetlen háború, meg a kegyetlenebb béke, ha úgy van minden, ahogy van. Bizony jó volna, ha én lehetnék az utolsó vak katonája a nagy háborúnak. Minek veszítse még el más is a szeme világát? Minek röpködjenek azok a szörnyű srapnellek ?Minek robbanjon az a sok aljas akna? Hisz úgyis olyan mindegy, hogy millió srapnell meg még annyi akna robban, mert tudok valamit, ami jobban öl és sokkal rémesebben robbant, mint millió meg millió srapnell és nem tudom mennyi akna. Mit tetszik gondolni, mi az? Gazdag ember: Nem gondolok semmit. Majd megmondja. Vak katona: (ünnepélyesen feláll, komor méltósággal, feszes vigyázz állásban.) Alázatosan jelentem: Az igazság! Gazdag ember: (vissza akarja ültetni a vak katonát, de az nem hagyja magát. Dacos emfázissal tovább folytatja.) És tessen nékem elhinni, ha vak is vagyok, tisztán látom én előre, mert ahogy a sok dekkung a tetves fronton, hát most is összedűl, akárhogy is kalapálták össze azzal a sok fenyegetéssel, meg az üres Ígéretekkel, bizony összedűl az a kis rozoga, erőszakosan összeszögelt tákolmány, amit (maga körül mutat) végig ezen az egész beteg nagy világon úgy csúfolnak, hogy béke! (Rámered oda, ahol a Gazdag embert sejti és meleg hangon mondja). Hát ez az én szomorú, szép fura nagy álmom (és megindulna.) Gazdag ember: (útját állja). Hova megy most ? Vak katona: Azt a botom tudja. Gazdag ember: Várjon kérem (még egy bankót ad neki). Bocsásson meg nekem. Vak katona: (miközben a pénzt átveszi). Mit bocsássák meg az urnák? Gazdag ember : Azt, hogy magának éntőlem pénzt kell elfogadni. Hisz le kéne térdelnem maga előtt! Hiszen a maga szegénysége olyan szent és a nyomorúsága (keresi a szót), hogy is mondjam?... Ne haragudjon kérem, én nem értek a maga egyszerű, becsületes nyelvén. Hát csak azt mondhatom, hogy a nyomorúsága olyan nagyon fenkölt és olyan... olyan... szuverén (megszorítja a kezét és gyorsan el). Vak katona: (utána mered) Hogy mi vagyok én, kérem? Cuverén ? Hát most ki mondja meg nekem, hogy mi az, hogy cuverén ? Cipőtisztító : (az egész jelenet alatt újságot olvasott, csak mikor pénzt kapott a vak, olyankor nézett oda és ilyenkor irigyen megvakarta a fejét, most felfigyel) Hogy mi az, hogy cuverén ? Nagyon egyszerű ez. Az is valami ! (ö se tudja, de zavarában kivágja magát) Cuverén, cuverén, hát azt csak meg kell érteni. .. Vak katona: (megtapogatja a bankókat s megindul) Már most mit kezdjek a nyomorúságommal, ha az olyan cuverén, vagy hogy is hijják ? ! (Tanácstalanul kicsoszog a térről). SEBESI EBNŐ
