Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Kritika - Darkó István: Reményi József: Élni kell!
Kritika REMÉNYI JÓZSEF: ÉLNI KELL! (Regény két kötetben. A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet kiadása, Kassa.) Nemhiába irta az Amerikában élő Reményi József új könyve mottójáúl ezt a Goethe-Faust idézetet: „Az érdemel csak éltet, szabadságot, Ki azt naponta meghódítani kénytelen.“ Reményi irodalmi működése annak a mindennapi élet- és szabadságküzdelemnek epikus kivetítése, amelyet Cleveland, Ohio, az U. S. A. és az egész távoli világrész rettenetes idegenségében élő lélek lankadatlanúl folytat. Ez az emberi lélek európai és magyar. A környezet amerikai és minden inkább, csak azoknak a lelki tulajdonságoknak, szellemi beállítottságnak a hordozója nem, amelyek európaivá és magyarrá teszik az élettel küzdő harcost. Reményi József — Barth János azt talán el tudná érni, (amiképpen átmeneti időkre el is éri,) hogy töprengő szellemi kutatásokban kimerült európaiból az aktivitás gátlásoknélküli lendületébe fordúlt amerikaivá váljék. Ez az asszimilálódás mégsem sikerűi gyökeresen és véglegesen. Ez az eredménytelenség, amely időnkint kibukkan: a tragikus mag. Mondhatjuk az elpusztíthatatlan, megváltozhatatlan magyar lelkiségnek is, de nevezhetjük élhetetlenségnek, merevségnek, a merkantil és indusztriált élethez való fogyatékos hajlandóságnak, rá-nem-termettségnek. Reményi korábbi regényeiben is ezt a tragikus szembeállítást látjuk. Barth János az Amerikai Város-ban! Az európai lélek küzdelme az amerikaivá változott agyban folyik le. Abban, ahogy a folyamatot lerögzíti, Reményi József egyeduláll. Pontos, tudományos, a filozófia mélységmérő ónját használja. A túlnehéz harcból: az életérdek és a magasabb emberi érdek, az érző individuum és a hasznos árujavakat termelő kollektivon összeütközéséből könnyű eredmények nem származhattak. Innen a Reményi-regényekben,az „Élni keltben is a filozofikus gondolatok sokasága és túlkomplikáltsága. Ahol az amerikai agy kerekedik felül, azok a részek idegenek, fárasztóak és kevésbé érthetők előttünk. Zsúfoltságuk miatt kiismerhetetlenek is, lehet, hogy csak az európai olvasónak. Az „Élni kell“ a probléma feltárásában az azonos tárgyú, négykötetes Reményi-regény, az „Emberek ne sírjatok“ mellett odáig tisztúlt és erősödött, hogy a racionalizmus és spiritualizmus küzdelmét látjuk benne. Emiatt egészen súlyos könyv a Reményi regénye. Hiába, európai magyar voltunknak igen nagy megbiztatása az „Élni kell“ végső kifejlődése: Barth János hajóra ül Mikes Klárává^, (a művészetig fokozott lelkiség kitünően megalkotott képviselőjével) s felszabaduló utazásra Európába hajózik. Külön kell ismételnünk, hogy Reményi az amerikai létküzdelem nagyszerű harcosa, az amerikai-angol úl élő, európai-magyarul érző és küzdő író, minden elismerést és tiszteletet megérdemel. Témakörében egyedülálló, alkotó eredményeivel az itthoni irodalomban is versenyképes. Az amerikai valóság képei között fokozott élességgel tudósit az amerikai magyarok életéről: emberies, érző magyarsága itt egészen magas értékűvé válik. Innen-származása, megőrizett kapcsolatai csak hozzájárulnak ahhoz,
