Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Figyelő - Simándy Pál: A fiatal magyar értelmiség problémái
Figyelő lennünk, mit jelent valamely színpadi műnek észszerű dekorálása. Mindaz, ami a színpadon történik, sohasem naturalizmus, bármennyire is a reális életből vett legyen. Mindig sűrített, kivonatolt, stilizált. Szükségszerűen a díszlet sem lehet naturalista. Helytelen a valóságos kínos leutánzása. A valószínű sokkal igazabban hat, mert nem látszik rajta a hazugságra való törekvés. Nincsen olyan laikus, aki elhinné, hogy az a bizonyos kőfal, exotikus park stb., valódi lenne, tehát miért hazudjunk haszontalanul ? Amikor a festőművész figurális kompoziciót fest, keres ahoz megfelelő térkitöltő hátteret, amely jól kiemeli a témát és felfokozza a kép érthetőségét. Ugyanez a színpad kívánalma is! Cselekményt előadó, ábrázoló figurák a színészek, akiknek a jól megkeresett díszlet szolgál háttérül. Sohasem a díszleten van a hangsúly ! Nem szabad, hogy a díszlet aprólékos, fényképszerű legyen. Az elaprózottság nyugtalanít. Sokkal könnyebben áttekinthető, érthető s ennélfogva nyugodthatású a nagyvonalúság. III. A ma festészete már ismer drámai színeket, ki tudja fejezni a közönyt, a temperamentumot, vidámságot stb. A modern színpadtechnika pedig világítási effektusokban annyira fejlett, hogy a színeket úgyszólván abszolút értékűvé tudja fokozni. A cselekményt hangsúlyozza a képszerüség, amely csupán annyiban különbözik a sikrafestett pikturától, hogy plasztikus formákból és élő alakokból rakó - dik össze. A színpad-külsőség tehát nem egyéb, mint színek és formák konstrukciója. Ebben a felfogásban terveztem a minap egy Hamlet-szinpadot, melyhez az eredeti Shakespeare-szinpadot vettem alapul úgy, hogy a háromsikú színpadot egyszerű formákkal képszerűsitettem. Ez a díszlet kifejezésre juttatja az örökszép tragédiát épen azzal, hogy végtelenül egyszerű. Remélem, hogy a kassai színház direkciója hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez az újszerű munkám egy jó Hamlet-előadás keretéül szolgálhasson. BERCSÉNYI TIBOR A FIATAL MAGYAR ÉRTELMISÉG PROBLÉMÁI 1. Március közepén a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége diákparlamentet hivott össze, mely négy napon keresztül tanácskozott és tanácskozásainak eredményeit határozati javaslatba foglalta össze. Ez a négy napos tanácskozás nyilvánvalóan dokumentálta az ifjúság harcias és radikális szellemét. Kétségtelen, hogy ez a harciasság a túlnyomó többség esetében nem ideológiai forrásokból táplálkozik, hanem a gazdasági helyzet kilátástalanságából és az ebből folyó elkeseredettségből. Ez mindenesetre hiba ott, ahol egy kulturált és ethikus értelmiség állásfoglalásáról van szó. Ám az is bizonyos, hogy a magyar ifjúság mai
