Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: A három Péter
Szombathy Viktor: A három Péter — Tréfál velem? — Mért tenném? Tudok többet is. Kossuth csapatvezér volt, Attila is, de kisebb. Ferenc József császári és királyi volt, Bécsben, békében. Nem akartam faggatni öregebb Pétert. Emlékszem azonban azokra a meglepő feleletekre, amiket éppen a húszas-harmincas generáció adott a kaszárnyái csendes, esti beszélgetések alkalmával. Ezen az „Intelligenz-prüfung“-on sok minden csodálatos dolog derült ki. Péter mondott igen kiválókat éppen, de a többiek szelleme sem múlta felül Péter tudományát. Elismételtetem vele most, a lócán, javult-e e tudományos álláspont. Péter református. Meg kell tehát kérdezni: — Mért hivják a római pápát római pápának ? — Tudja Isten. Az valami nagy pap lehet valahol. Nem tudom, hol lakik. Talán Pesten. Mivelhogy Péter két esztendővel ezelőtt is ezt mondta, úgy látom, kálvinista felfogása ebben a tekintetben nem változott. Péter nem ismeri a következő kifejezéseket: Palóc, somogyi bicskás, Balaton, Berlin. Tudja azonban, hogy van egy Nevjork, van egy Kleveland, Amerikában, ahová hajón megy az ember pénzt keresni. Londonról nem hallott. De nem tudja már azt sem, hogy Erdély, Maros vásárhely, Pécs. Kitünően ismeri az elbaparti falvakat, ahol hadgyakorlaton volt. Arany Jánost sem ismeri, a Szivek harca cimü hetenkint megjelenő ponyvának azonban szorgalmas olvasója. A traktorról igen tud s legközelebb megtanulja vezetni. A műtrágyáról annyit tud, hogy szuperfoszfát. Olvas gazdasági újságokat, telente. Az egyes pártok programmját nem ismeri, de mindenfajta népgyülésre elmegy időtöltés okából. Többször emlegeti a kommunizmust, kiváncsi hangsúllyal. Mikor elujságoltam neki, hogy a csillagok is olyan égitestek, mint a föld s halvány képét igyekeztem adni neki a naprendszereknek s a világ keletkezésének, nagyon csodálkozott. Ez nem csoda, hiszen éppen a legkritikusabb években járt és nem járt iskolába s a tudomány elmaradt. Maga sem tudja, higyjen-e a babonában. Kétkedve beszél el egyes eseteket s várja az igazolását. Mikor nem kapja meg, fejét csóválja s azt mondja: „Persze, végül is nem tudhassa az ember.“ Ez a Péter két világ, két felfogás és két kultúra között van. Öreg Péter olvas. János Vitézt olvassa, meg az újságot. Neki szigorú véleménye van mindenről, világot látott ember, negyven éves korára kikerült Szibériába s huszonkettőben hozta vissza a japán hajó. Ö a családban a nagyapa. Tudja az újságok nyomán a válságok okait, megbélyegzi a mai lányokat, akik félcipőben járnak s azért nem engedte az unokáját szolgálni a városban, mert félt, hogy az levágatja a haját. A szomszéd faluban még viseletét hordanak a nők és szigorúan ragaszkodnak a hagyományos külsősé-
