Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-05-01 / 3. szám - Bálint Aladár: Pszichoanalizis és irodalom

Dr. Bálint Aladár: Pszichoanalízis és irodalom

teg, hogy a férjét valami szerencsétlenség érheti, amikor az impotencia és a frigiditás esetről-esetre változnak, amikor a teljesen kimerült ember nem tud aludni, és ismét a szadizmus-mazochizmus és végül a szeretetgyülölet csodái a szülőkhöz való viszonyban, tehát az u. n. apakomplexum és anyakomplexum — ha tehát ezeket a jelenségeket vesszük tudomásul és nem tagadjuk le önmagunk elől prüdériából és egyéb gátlások folytán, akkor biztos, hogy az ambivalenciát, az érzések és ösztön kétélüségét ismerjük el legfőbb lélektani törvényként. Ugyanakkor azonban el kell ismerni az iró szuverénitását is a maga irodalmi anyaga fölött és akkor minden igaz, csak sikerüljön elhitetni velünk és akkor a Fáklya hősének igaza van, hogy nem kártyázik a falu jegyzőjével, és Hans Casterpnak, a Varázshegy bánatos lakójának is igaza van, amikor franciául beszél ott, ahol cselekednie kellene és barátságot köt azzal, aki a legnagyobb ellensége.

Van azonban valami, ami a kettőt, a pszihoanalizist és irodalmat örök időre elválasztja és ez a valami a pszichoanalizisnak egyik alapszabálya. Igen fontos törvénye az analízisnek az u. n. Überdetermination. Ezt jelenti: ahhoz, hogy egy lelki aktus (mondjuk egy lelki szimptóma) létrejöjjön, több oknak együtt kell szerepelnie. Ezeknek az okoknak a száma meg nem határozható és egy pszichoanalízis, mint gyógymód csak akkor végleges, akkor „mély“, ha az okoknak minél nagyobb számát tudja a tudattalanból felszínre hozni és ezáltal tudatosítani, lereagálni, meg-nemtörténtté tenni, megváltoztatni. Ez a túlméretezése az okoknak a frigiditás egy esetében például ilyen formát öltene: 1., az illető nő nem szereti a férjét, 2., de amikor hozzáment, akkor szerette, csak a nászéjszakájukat megzavarta egy külső ok, 3., ez a zavaró körülmény másnap megszűnt, de megmaradt a rossz érzés, 4., egy idegen férfi, 5., gyűlöli a férfiakat, amióta rájött arra, hogy a két bátyja okosabb, mint ő, 6., ambivalencia: éppen ezért csodálja a férfiakat, 7., gyűlöli önmagát, mert megcsalta a férjét, éppen ezért az extramatrimoniális szerelmében is frigid, 8., a házasságát ellenezte az apja, akit „imád“, 9., titkos perverzitás, ami nem tud kielégülést nyerni, 10., a mély analízis beláthatatlan oksorozata infantilis élményekben. — Itt lesz tehát a pszichoanalízisből objektív tudomány, amikor nem nyugszik addig, amig rá nem jött minden okra és a végső okra, amig az okoknak ez a végtelen sorozata nem fedi és nem egészíti ki egymást. Ezzel szemben az irodalom: ki fog keresni Bovaryné elégedetlenségében többet, mint amennyit Flaubert közölni jónak látott? De ha még ennyit se közölt volna, ha Aglavaine és Sélysette körben táncol egy férfivel, ha a szerelem és gyűlölet megokolása az irodalomban csak egy szó, hangulat, mondatok tűzijátéka, illúzió ? Ha az Ars poeticának első tanácsa az, hogy mendacem oportet esse memorem és ha ez nem csak Nagyszalontán igaz?

Ezért kiváló regény a Sorsok és ezért érdektelen a pszichoanalízis szempontjából Mauriac felületes neuraszténia - analízise.

♦

A végtelent még egy ilyen rövid tanulmányban sem sikerült megtalálni. Legkevésbbé akkor, ha egy hatalmas tanulmányt kellett benne kivo-