Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Zerdahelyi József: Az új életben
Zerdahelyi József: Az új életben Magasan járt a nap. A Garam kanyargóit a völgyön. Hol jobbról, hol balról bujt a töltés alá. Gábor gyors léptekkel mérte az utat. Egyik hidtól a másikig. Már régen csinálta. Megállás nélkül. Egyszer aztán körülnézett és megpihent a messze magános topolya alatt. Embertelen vidéken. Szomjas volt. Friss fűszálakat tépett ültőhelyében. A szájába rakta. Azon keresztül szitta a füszagu levegőt. Rekkenőre fordult a megállóit meleg. Nehezen állotta a szeme a napot. Május bujasága ránehezedett s lenyomta a gyepes utszélre. Aludt. Mikor kinyitotta a szemét, felette állt Filó. Rámeredt ijedten. Menekülni! De nem volt jártányi ereje. Az erdész belekapaszkodott a kemény markával. Lerángatta róla a ruhát. Odadobta a régi rongyokat. Suhogó somfavesszőt húzott elő és csikókat vert a meztelen bőrére. Ahol érte. Gábor hagyta. Nem próbálkozott. Ott maradt a gyepen. A mellébe roskadva. Keserű volt a szája ize. Lázadozott benne a harag. Küzdött a szégyennel. Sós patak eredt meg a szeméből. Folyóvá dagadt. ZERDAHELYI JÓZSEF
