Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Jaross Andor: Uj magyar szellemiség
Uj magyar szellemiség A „Magyar írás“ első számában Darkó István bevezetőjében van egy rövid fejezet, mely egymagában elég annak, amit programnak szoktunk mondani. „A munka programja tehát dús. Gazdag mint az élet, mint a kisebbségi magyarság élete bajokban, tájékozatlanságokban, elszegényedésekben, megrettenésekben. Arra vállalkozunk, hogy végigéljük ezt a csodálatos, nehéz, zsúfolt életet“. A Magyar írás akkor indul útjára és vállalja ezt az egyszerű, de a nehézségek akadályfutását tudatosan ismerő programot, mikor az az átértékelési folyamat, mely az államváltozás óta lassan megváltoztatta a meggyökeresedett értékek képleteit és a kisebbségi perspektíva szemszögébe állította, az uj magyar szellemiség szélesebb skálájú kibontakozását készíti elő. Ennek az uj magyar szellemiségnek a szolgálata magában véve hivatás, program és mikor az irodalom, művészet és kritika eszközeivel óhajt ez a szemle egészséges magyar közvéleményt formálni, a magyar történelem gránittömbjén mozog a vésője és uj formák kialakulásának útját készíti elő. Uj magyar szellemiségről irok, de ez nem akar tagadása lenni a réginek, annak a magyar szellemiségnek, mely az évezredes magyar állam összetartó magyar nemzeti erőinek volt a kisugárzása s melynek fix pólusa volt a magyar főváros: Budapest. Nem akar ez harci kiáltás sem lenni a régi magyar szellemiség ellen sem és nem is kereshetjük, ha az igazság objektivitása hü kísérőnk, a vádlehetőségeket és a felelősségrevonás és felelősségáthárítás olcsó és sokszor hálásnak látszó eszközeit. Az uj magyar szellemiség kialakulása és jelenleg még vajúdása történelmi folyamat, melyet egy viszonylag egészséges nemzet önmagából kitermel, ha életfeltételei ezt megkövetelik. A régi és még ma is hatékony magyar szellemiség, melyet egy huszonkét milliós ország uralma és egy ötvenöt milliós birodalom oltalma tenyésztett ki és tartott fenn, légüres térbe került, mihelyt drasztikus módon széjjelszabdalták a szellemiség bázisát jelentő geográfiai területet. A csehszlovákiai magyarság is bizonyos légüres térbe került régi szellemiségével, mely nem annyira a népi, nemzeti réteg mélységeibe, hanem felszíni, tehát osztálytalajba volt beágyazva. Az uralmi helyzet biztosította a nemzeti egyensúlyt, ha a magyar szellemiség zászlótartó oszlopát csak a felsőbb rétegek összefogásába tűzte be a közvélemény, az uj kisebbségi helyzet megmutatta, hogy a zászlótartót sokkal mélyebbre, az összes társadalmi osztályok összefogó humuszába kell beállítani* ha azt akarjuk, hogy