Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-05-01 / 3. szám - Darkó István: Élet és irodalom
Darkó István: Élet és irodalom sebbségi népet nyelve, tudása, kultúrája, nevelődése, sőt gazdasági érdekei védelmére képessé teszi. Az irodalomnak ezért hiány és ferdítés nélkül kell ismernie és feltárnia a megbántalmazott élet tényeit, hiányait, hibáit, s néhány biztató jelenségét. A tények megismerésén és megismertetésén kívül azonban rendeznie és előrevilágitó tervei elfogadtatására felsorakoztatnia is kell tapasztalatait. Ezek a tervek végeredményben nem mások, mint: a kisebbségi magyarság életének előrelátó, okos megvédelmezése, belső erejének, külső tömör egységének, ellenálló- és fejlődési-képességének megteremtése. Amikor idáig jut a hivatása teljesítésére most eszmélt irodalom, bizonyára tapasztalni fogja, hogy magát az életet cselekszi, útja nyomában az élet halad és tanácsait megfogadja. Az irodalom másik feladata tehát az, hogy ezeket a tanácsokat tiszta és művészi, ható erejű formában megfogalmazza. A kisebbségi magyar ideológia úttörői és harcosai szélesebb távlatokat is fel szoktak tárni. Azt mondogatjuk tehát, hogy az összesítő, ujjáteremtő, a mában szántó s a jövő vetéseire számot tartó, kiegyenlített és szabályozott, igazságos és erkölcsös új magyar életforma a kisebbségi magyarság kagyló-kinjainak gyöngyszemeiképpen jön majd létre. Magának a kisebbségi magyarságnak ez már életfeltétele, halaszthatatlan, első teendője, már a késedelmezés nehézségeivel is küzdő sürgős munkája. De — tervezzük, — a kiforrt új kisebbségi életforma a magyarság egyeteme számára is óhajtott és követett példa legyen, amely új alapokkal erősítse meg a összmagyarság életét is. Erre azonban csak akkor kerülhetne sor, ha a kisebbségi, legalkalmasabban a szlovenszkói magyarságnak tiszta képletekre, matematikai igazságokra sikerűi megfejtenie élete feladatát. Az ifjúság friss munkakészsége s a fiatal kisebbségi magyar irodalom fejlődés alatt álló ereje, az irodalom és az élet együttmunkálkodása adhatnak reményt arra, hogy ez is be fog következni. Az irodalom és az ifjúság sok történelmi példával láthatja a magyar életben igazolva azt az elhatározását, amely ezt a hivatás-érzést már igyekezete tengelyébe állította. Nagyszerűségében is megtámadhatatlan ez az elhatározás. Ez az új magyar „diplomás“ vezető osztály a legmagasabb életiskolába, a szenvedések főiskolájába adott kisebbségi magyarság ügyeinek elrendezése után „diplomáját“ az összmagyarság érdekében s azon túl európai érdekekért is felhasználhatja. De az út ez: A töredék magyarság eddig „alsók“-nak nevezett, életethordozó rétegeitől a kisebbségi magyarság egyenlően sűrű halmazállapotba hozott egészéig. Ettől az összmagyarságnak szóló testvéries gondoskodásig, befolyásig, tanácsotosztásig, átformálásig. Végeredményképpen pedig az európai népek egyenlőrangú közösségéig.