Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Kulturkrónika

KU LTURKRÓNI KA

Egy esztendeje annak, hogy a szlovenszkói magyar írók, költők és esszéisták részére a magyar társadalomból összesen hetvenötezer korona pályadijat ajánlottak meg. Nem megyünk el sző nélkül emellett a dátum mellett. — Egy év kis idő. A mi viszonyaink közt érthető, hogy a szűkre szabott megkötések miatt egyrészt, a nagyobb tanulmányokhoz elégtelen időtartam miatt másrészt a pályázatok egyrészét újra ki kell irni, pályázó hiányában. De — amennyire már megállapítható, — az évfordulóig is jó eredmény mutatkozik: Brogyányi Kálmán könyve a szlovenszkói képzőművészetről, Darvas János lírai antológiája a szlovák költőkből, Keller Imre és Benyovszky Károly tanulmányai "a szlovenszkói színészet köréből ennek az akciónak köszönhetik megszületésüket. A pályázatok eredményeinek feldolgozása folyik és a legközelebbi eredmény-publikálás — értesülésünk szerint — májusban megtörténik. — Letagadhatatlan tény, hogy a pályázatok kiírása felrázólag és serkentőleg hatott, s azzal a példával, amelyet az akció elindítója és megszervezője, Dzurányi László a legnehezebb gazdasági viszonyok közt adott a magyarságnak,a magyar íróknak és a magyar kultúrának, nemcsak az irók s kulturemberek, de a magyarság is gazdagabb lett. — A könnyű gáncsok és a hálátlanság mai korszakában, mi, az irók vállalkozása, felnézünk erre a dátumra és hitet merítünk belőle. Bizalommal, sürgetve várjuk, hogy az akció elérje célját: a szellemi produkció megserkentését, az összes érdemes pályázók anyagi megsegítését, megbiztatását. Erre a csehszlovákiai magyarságnak és a szellemi alkotó munkásoknak egyaránt halaszthatatlanul nagy szükségük van.

Irodalmi vitáktól volt hangos az elmúlt hetekben a magyar szellemi élet. A Vojnich-díj kiosztásánál Szász Károly mondott elfogúlt hangú, szenvedélyes kritikát a modern magyar színpadi irodalomról, inkább annak képviselőiről. Morális és nemzeti tekintetben tört pálcát felettük. A budapesti Pen-klub viharai azonban a Szász Károly mennydörgését is messze fölülmúlták. A nemzetközi irő-egyesülés magyar csoportjában világszemléleti jellegű kabinetválság tört ki, amelyben a „jobboldali“ irók szembe kerültek a „baloldaliakkal“. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy távoli szemlélői lehetünk ezeknek a küzdelmeknek. Céljukat, okukat, értelmüket legtöbbször fel sem foghatjuk. A személyi és klikk-érdekek diktálta torzsalkodás különösen kevéssé tarthat számot érdeklődésünkre. Azt véljük azonban, hogy messze kerülnek a kulturális élet, az irodalom vezetésének feladatától azok a személyek és egyesülések, potentátok és akadémiák, akik és amelyek a fórumra nem a szellemi versengés szabadstilusú birkózását, hanem a hatalmi, társadalmi, politikai érdekek gyürkőzését viszik. Népünk s az emberiség kultúrájának evvel semmi esetre sem használnak. Sőt ártanak, mert a szemlélő, a hinni akaró, a bizakodó