Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Figyelő - Nagy Barna: Berecz Gyula, komáromi szobrászművész

Figyelő

vészeink munkáiról azonban addig is állandóan hozunk beszámoló jelentéseket és bírálatokat.

Szlovenszkói szobrászmüvészetünk — hasonlóan festőmüvészetünkhöz — most éli a kialakulás küzdelmes idejét. A megszükült környezet kétszeresen megnehezíti a művész helyzetét. Olyan ellentétek között kell élnie, melyek pl. egy oldalon a rendelő közönség, más oldalon a modernség mindenkori ellentéteinek áthidalása. B e r e c z Gyula komáromi szobrászművész az az egyéniség, aki szuggesztiv hatásával, a művészi kritérium szem előtt tartásával, legújabb művészetében erőteljes realitásával, művészi meggyőződéséből semmit meg nem tagadva, tehetségének erejével teljes mértékben alkalmas arra, hogy a sikert is meghódítsa.

Berecz Gyula művészi pályafutásáról igy ir: „A szecesszió zűrzavaros vonalainak útvesztője volt a kezdet, áthajolva később a naturalizmusba, keresve folyton önmagam.“ S csakugyan: Berecz minden uj alkotásában uj és uj szenzuális értéket fedez fel. Lelki élményeit, lelki átérzéseit oly összhangzásba tudja hozni az élet nagy reálitásaival, hogy pl. a tragédiák megmintázásában minden szobra gyászolása a balsors örök tragédiáinak. Az emberiség súlyos gondja, azaz a kenyértelenség szenvedése, ez a szegény emberre ránehezedő átok alapjában érinti művészi lelkét. A világháború kataklizmájának soha el nem múló halálhörgéses visszhangja a hősök emlékműveiben jut kifejezésre. Berecz alkotásaira általában jellemző, hogy a lélek fenségességét a maga legigazibb egyszerűségében ragyogtatja meg. Munkáiban nincsen póz, nincsen nagyzolás, de árasztják magukból a hitet és jóságot.

Berecz, úgy mint számos kortársa, a naturalizmuson kezdte. A „Csüggedés“ cimü szobrán még mellőzi a monumentalitásra törekvő tömörülést s a stilizálás leegyszerűsített vonallendületét. Itt az erektől duzzadt erőtlen végtagok a lemondás gesztusának kifejezésében még szabadok és függetlenek a testtől. Ez a kifejezési mód nem adhatja vissza egységesen az átélt lelki élményeket, mert általában a lokális érzékeltetésre törekszik. De Berecz hamar eljut a tömör és a stilizált művészet egyszerűségéhez; elveti a schematikus megmintázást s ez által búcsút is mond a naturalizmusa által előidézett merevségnek. Későbbi munkáiban a lokális formák leegyszerűsödnek s az apró, izgága részeket kiszorítja a tömör forma. A „Rossz termés“ két alakja már ezeknek a problémáknak megoldására törekszik. „Édesanyám“ cimü szobra már a kiforrott stilizáltságnak kimagaslása. A leegyszerűsített vonalak zárt egységgé formálva az összhatást egyetlen lelki élménnyé tömörítik.

Berecz művészetében külön fejezetet képeznek a háborúban elesett hősök emlékművei. A komáromi katolikus templomban levő a barokk művészet jellemvonásait viseli magán. így kívánta ezt a templom egységes stílusa. A harmonikus vonallendület és a tag