Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Figyelő - Ivánfy Géza: A szövetkezet szerepe a gazdasági életben
Figyelő nőségben hordja a produkció biztosítékát, A vásárló nem tud arról, hogy ő a termelés tulajdonképpeni irányitója és szinte köszönetét rebeg a boltosának, hogy „költséget és fáradságot nem kiméivé“ látja el áruval, holott ő, a vásárló, a tőkeszegény fogyasztó csaknem mindennapos látogatása és filléres portékától százakat érő árucikkekig terjedő vásárlása annak a kicsi falusi putiknak, annak a városi fényes kirakatos üzletnek alapitója, tőkekölcsönzője, hitelezője, alapja, lelke, fenntartója. A boltos erre a biztos fundamentumra alapit, a különböző közvetítők hosszú sora ennek a rongyos kinézésű vásárlótömegnek minden ütleget és uzsorát kibíró széles hátán kezdi előbb álca, majd teljes kifejlődésében pompázó életét. Nem szabad, hogy félreérttessünk. Nem arról van szó, hogy az ember ne éljen lehető magas standardu életet, de igenis arról van szó, hogy a sokat emlegetett emberi méltóság necsak a kevesek, hanem mindenki megélhetésének materiálisán biztosított formáiban kapjon keretet. A tisztes és kulturális emberi megélhetés biztosítását a mai rendszerű termelési rendben nem látjuk csak ama kevesek számára, kik a termelést pusztán a tőke profit- és kamatéhségének áldozó rideg haszonkalkulációval irányítják és uralják. A javak jobb elosztása, a helyes disztribúció szervezése áll ezzel a „liberálisának elkeresztelt, de valójában „aki bírja, marja“ életelvü produktivitással szemben. A szövetkezet végzi — ha hivatása magaslatán áll — ezt a helyes disztribúciót. A szövetkezet, mint a valóságos szükséglet számára elegendő s nem felesleges mennyiségű javak termelője és elosztója. A szövetkezet, a szükségletek ideális részvénytőkéjével elinduló és dolgozó gazdasági szervezet, amely nem igazgatósági tantiemekben, hanem a szövetkezet egyszerű, kispénzű, de értékes vásárlóerejű üzletrészesének juttat minden előnyt, amit a kiegyensúlyozott kereslet és kínálat emberi számítás szerint biztosíthat. A szövetkezet létesítésénél tehát a legfontosabb elsősorban a szövetkezetbe tömöritendőknek adott anyagi körülményeik között mutatkozó szükségleteik helyes megismerése és ezzel a szükséglettel szemben az ezt kielégítő javak beszerzése oly méretben, hogy a kielégítésre szoruló szükséglet fedezetet nyerjen, de semmiképpen oly túlméretezetten, hogy a valóságos szükségletet meghaladó fedezet, a felhalmozott áru értékcsökkenése veszteséget idézzen elő. A helyes ellátás nem kíván árukkal túlzsúfolt raktárakat, hanem azt, hogy a való szükségletnek a vásárló anyagi tehetsége szerint legjobban megfelelő minőségű és értékű áru-fajta az előállítás tisztes költségeivel számoló árban kerüljön a vásárló kezeihez. A szövetkezetnek nincsen más célja, mint a fogyasztó ellátása mindazzal, amire szüksége van és nem is szabad tovább begyökerezni engedni a köztudatba azt, hogy a szövetkezet, füszeresbolt, ahol olcsóbban lehet vásárolni, mint a magánkereskedelem üzletei
