Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Nyírő József: Szeretlek feleség, kicsi menyországom
Nyíró József: Szeretlek feleség A fekete romokat senki sem meri bántani engedelem nélkül. Egy éjjel aztán fehér kísértet lép a romok közül az elmerült férfi elé és szomorúan átöleli. — Miklós, én drága uram. Tudom, bántanak a romok. Engedd meg, hogy én építtessem újra ... Elvezeti onnan. Többet nem beszélnek. Csak egy komoly bagoly szuszog hangosan utánnok a görbe szarufáról. Őszre már ott sorakoznak az új házak egymás mellett, kakasásításnyi távolságra, de még le sem száradt a tetőkre tűzött zöldág, megjött a tél. Az első havat a varjak még a hátukon hozták s alig telt el néhány hét, már a menekülő koldus hátán táncolt az üres tarisznya. Sibón csend volt és szomorúság. Néha megűzte a vadkant, farkasirhákat aggatott a hidegtől csikorgó fákra, nevelte a híres paripáit, borzalmas hóviharokkal szembehajtotta őket, minden veszedelmet megkísérelt, de nyugtot nem talált, menekülni nem tudott. A medvebarlangból régi szeretője lépett elő, a hófátylakban ő táncolt, éjjel ő ült melléje, az ablakrácsba kapaszkodó démonok a Nemes Zsuzsa nevét kiáltották. A másik szobában pedig nyugodtan aludt a makulátlan, szentséges feleség várandósán, az ő gyermekét hordozva szíve alatt. így telt el a tél és megjött a március. Langyos szelek elvitték a havat, a hegyek megették a zilált ködöket, s az új élet ingerétől már zúgni kezdett a fák teteje. József napjára aztán megjött a kastélyba is a gyermek. Kínos, jajgató, erőszakos volt az útja. Az asszony vértelenül feküdt az ágyban, mint egy viaszkkal ragasztott szép halálfő, de boldogan mosolygott. — Fiú! Wesselényi megtántorodott örömében. — Fiú! A csapzott keserű férfit mintha igézetek igázták volna le. — Milyen különös ! Összerándult, hatalmas fejét felvetette, testének boltozata ropogott, küzködött, hogy megértse a különös változást. Az élet új kezdete kopogtatott homlokán, egyszerre minden más értelmet, mélységes jelentőséget kapott, vérének viharai eltávoztak, a harag szárnyai letörtek és csodálatos fény áradt el benne. Milyen más lett a felesége is ! Fehér ingén ni, hogy átvilágít a szive ... és milyen tiszta, milyen forró ! — Mit csinált velem ez a gyermek, ki pedig erőtlen, tehetetlen,, mintha csak pár pillanatra volna kiszabva élete ?... Átszellemülve haladtát a néma teremeken. Elővette a Károli-bibliát, hogy bejegyezze az eseményt. — Világosságot! — dördült rá az inasára. A megijedt legény tüzosztó pálcával kicsi tüzeket rakott a
