Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Szenes Erzsi: Ezüst pohár
Szenes Erzsi: Vers Úgy halt meg, mint hűséges öreg katona. íróasztala mellől teperte földre a halál. És Kuncz Aladár hagyott itt minket utolsónak. Csak éppen annyi ideje volt még, hogy élete legnagyobb és legfeketébb élményeit papírra vesse. Ez a fogságbeli napló messze és sokáig látszó obeliszkje lesz a sírnak, mely Írójának eleven aktivitását olyan szűk cellába zárta. Azóta is tétován állunk s nem találjuk pillanatnyilag az ösvényt, mely továbbvezetne. Félteni azért nem kell Erdélyt. Ha most világnézeti és gazdasági ziláltságok földrenyomják is, újra és újra fel fog egyenesedni, mikor az egyetemes magyarságnak, vagy az emberi egyetemességnek ismét szüksége lesz példára, hősi gesztusra, áldozatra. SZENTIMREI JENŐ EZÜST POHÁR Mintha érzelmeinket töltögetnénk új pohárból új pohárba, barátságból szerelembe, szerelemből barátságba. Te már régen más lány után jársz, én más fiú után, de nem lehet oly drága minékünk senki sem, hogy új szerelem ízeit, titkait egymásnak el ne mondanánk s az új ízek ízesítik, édesítik a szánk s szívünket emlékek segítik hevíteni. Újra ki virul szerelmünk — széltől ültetett tűzpiros rózsa a sziklatetőn — egymásra nézünk, könnyelműn hahotázunk és tudjuk már, nem fogjuk megmászni érte a sziklát soha, de alig csendül el a hahota már itt a könny s újra éled a fájdalom a vesztett szerelmen. így nem részegszünk meg soha, milyen furcsa ez az esszencia az ezüst pohárban, édes nektár s egyben keserű gyökértől keserű ürmös, illata ámbra mely idegen tájakra csábít, de tömjén is melyben súlyos [emlékek szállnak, kóstold meg s ürítsd fenékig s ha visszaadtad a poharat megtöltöm újra. Ezüst pohár, nézd, egyre fényesebb, barátság s szerelem záloga. SZENES ERZSI
