Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-04-01 / 2. szám - Szentimrei Jenő: Erdély magyar irodalma tizenhárom év alatt
Szentimrei Jenő: Erdély magyar irodalma ték a novella gondját, illetve rábízták a tisztán irodalmi folyóiratokra, a Helikonra, Pásztortüzre. A kisebbigényü tárcanovella, mely az elbeszélés és a regény jó előiskolája, alig jut térhez és főként honoráriumhoz. Pedig Tamási Áron, Tabéry ; Géza, Berde Mária, Molter Károly, Ligeti Ernő, Kacsó Sándor, Nyirő József, Szántó György, Károly Sándor ebben a műfajban szívesen dolgoztak és elsőrendűt produkáltak nemegyszer. A közönség is szívesen olvasta őket. A legfiatalabb nemzedék Uj arcvonal címen antológiában dobbantotta ki türelmetlenségét, de egyelőre két-három Ígéretnél többet a novellában sem tudott felmutatni. Kováts József, ifj. Grandpierre Emil, Janovics András a jólélekkel említhető nevek közülök. A regény lett vezető műfajjá — ami egyébként természetes volna, ha egy irodalmat csupa regényből fel lehetne építeni. Reményik Sándor ma az egyetlen termékeny, lírikus, aki mindvégig meg tudott maradni lírikusnak s Tamási Áron az a novellista, aki a regény területéről minduntalan és szívesen csap vissza a rövidebb lélegzetű prózának nála balladaszerii megnyilatkozásaihoz. Röviden a tudományos irodalomról is kellene néhány összefoglaló sort írni, amely azonban egészen ritka kivételektől eltekintve, mélyen alattajárt témában, célkitűzésekben, formai megoldásban a szépirodalomnak. Makkai Sándor három ragyogó tanulmánykötetét kell elsőnek említeni, mert mindhárom hatott és kavart. A magyar fa sorsa Ady életét és költészetét igyekszik magasabb harmóniába hangolni, az Egyedülben Bethlen Gáborról fest élő arcképet, hogy végül a Magunk revíziója legidőszerűbb belső problémáinkra világítson rá. Az irodalomtörténészek közül György Lajos, Kristóf György, Borbély István igyekeztek eleinte belenyúlni az élő irodalomba, de kevés sikerrel. Azóta inkább irodalomtörténeti anyaggyűjtéssel foglalkoznak. A kritikában komoly értékméréseket Berde Mária, Molter Károly, néha Tompa László és Reményik Sándor, továbbá Császár Károly és az erősen felekezeti színezetű Rass Károly végeztek. Balogh Artur dr. a kisebbségi kérdésnek immár európai elismertségü jogásza, akinek e téren alapvető müvei jelentek meg. A legnemesebb értelemben vett publicisztikában Krenner Miklós dr. (Spectator), Paál Árpád dr., Zágoni István, Gyárfás Elemér és Jakabffy Elemér szólaltak meg, igen súlyos szóval is néha. Emlékezzünk meg végül első veszteségeinkről, az erdélyi irodalom halottairól. Balogh Endre, aki Petelei István nyomán építette tovább az erdélyi novellát, elsőnek ment el, még a huszas évek elején. Egyetlen novellás kötetet hagyott maga után. Sipos Domo kos fiatalon, duzzadó tehetséggel a tüdővész lován vágtatott el. Ö volt az első „korszerű“ novellista, aki a transzilván gondolatnak először adott megrázó formát s a korai halál a legszebb karriér küszöbén törte derékba pályafutását. Benedek Elek lezárt életet, nagy irói és emberi eredményeket pecsételt meg halálával
