Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Szentimrei Jenő: Erdély magyar irodalma tizenhárom év alatt

Szentimrei Jenő: Erdély magyar irodalma

A második korszakot a Kuncz Aladár hazajövetele és itthoni tevékenysége jelzi. 0 nem vett részt a kezdeti háborúságokban, tehát higgadtabb szemmel tudott mérlegelni embereket és irányzatokat. A Benedek Elek müvét kellett tető alá juttatnia, elvégezni a szelektálás műveletét, kiszemelni az ocsuból a tehetségek tiszta búzáját és számukra biztos, tűzálló magtárról gondoskodni. Összeköttetései révén anyagi eszközöket is tudott mozgósitani, hogy a kiválogatottakat hosszabb lélegzetű müvek megírására inspirálja. Ö kapatja rá az embereket a történelmi regényre azzal az egyszerű rámutatással, hogy Erdélyben az utszélen hevernek a kiaknázatlan történelmi témák, csak fel kell szedni őket. A lírai vers és az efemer életű ujságtárca volt főtermése az első korszaknak. Kuncz a nagyobb elbeszélést és a regényt kezdte kicsiholni az emberekből. Ehhez másoldalról a szerény keretek közt megindított, de lelkes és tehetős amatőrök kis közösségére alapozott Erdélyi Szépmives Céh könyveinek sorozatos megjelenése is megadta a szükséges lökést. A dráma mindkét korszakban csak bukdácsolt, az adott színházi viszonyok nem tudtak stabil alapot építeni alája. Nehány emlékezetesebb siker azonban a színpadi ambíciókat is állandóan befütve tartotta.

A marosvécsi Helikon már kialakult helyzeteket fixirozott. Egyes íróknak, akik idehaza már jó nevet vívtak ki maguknak s akik közül csaknem mindegyik már Budapesten is megméretett és befogadtatott, biztosította azt a tömegsulyt, mely nehezebb akadályok leküzdésére — utolsó rohamra — is alkalmassá teszi az erdélyi magyar irodalmat. Helikoni pályadijak és jutalmazások enyhítették egyfelől az irónyomort, másfelől állásfoglalásokat hangsúlyoztak ki, mikor arról volt szó, hogy az erdélyi liberális hagyomány igaz képviselőinek tisztelet és elégtétel adassék. Ez a második korszak csinált márkát az erdélyi iró müvéből. Az erdélyi könyv, mely eleinte kuriózumszámba ment, amelyért hazafias vállveregetések jártak ki, most a jó könyvek sorába lendült, melyeket érdemes elolvasni, mert kapni is lehet valamit belőlük. Csak a nagyobb könyvsikereket jelzem. Kós Károly Varjunemzetsége, Makkai Ördögszekere, Gulácsy Irén Fekete vőlegényekje után Markovies Rodion hadifogolyregénye, a Szibériai Garnizon, Szántó György három nagy könyve, a Bölcső, a Földgömb, a Bábeltornya kapóssá tették, divatba hozták az erdélyi irodalmat, mellyel azóta komoly kiadóvállalatoknak, kritikusoknak, olvasótömegeknek egyaránt számolni kell. Tamási Áron odakerül az első Baumgartendijasok közé. Nyirő József, akinek addig csak novellái szereztek megérdemelt elismerést, A sibói bölénnyel szintén döntő sikert arat. A jobbszárny : Reményik, Áprily, Gyallay Domokos felnyomultak egészen a Kisfaludy Társaságig, a balszárnyon hadakozók szívesen látott vendégei lettek a Nyugatnak és a budapesti baloldali sajtónak. Két irodalmi est Budapesten, a Helikoné, majd a Benedek Elek székely csoportjáé, begyógyított minden szakadékot és elnémított minden