Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Mécs László: Madaraival dicsekszik. Aranyos Kicsikém! Szegény lányoknak írtam
Mécs László : Versek Madaraival dicsekszik Mint mások, költött jó, rossz verseket. Pár verse, mint a betlebemesek, angyal-ruhában, csillagos süveggel magyar tanyákon gajdol este, reggel bort, búzát, békességet énekelve, rubint szivét betlehemként cipelve, melyben jászlában mosolyog a Gyermek s nem fagy meg, mert a barmok rálehelnek, nyomukban meg groteszk gubák a görbe kolompos bottal járnak s torz tükörbe mutatják be a lelkek bűntől eltorzult szemét, ál-jóságát s a gyűlölet-zenét I Ezt mind ő küldi! Néha fél, szorong, a haláltól: (hogy túl a bírói Dorong rásujt,) tehát úgy lép tavasszal, télen, mint kötéltáncos tornyok közt kötélen s lelkére így éjjel-nappal figyelve, stréberség nélkül jött Isten-közeibe, akár a csermely-vérü vad gyerek, kit virgács vágott, kezes lett: szeret s szeretet jogán több szabad neki, mint másoknak! Leikéből megveti a Krisztus-gyilkos Tőkét, mely vicsorgva bálványlik, mig rabszolga ember-csorda szolgálja s rakja az oltárokat! H Krisztus-gyilkos proletárokat sajnálja, mert kereszten átütötték Jézust, hogy ők imádhassák a Tokét I Viszont ha vörös, fehér maszk alul a Krisztus arcát sejti: térdre hull! Főhercegékhez úgy elmegy dinére, mint béresékbez uj-szüvet dinnyére.
