Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-04-01 / 2. szám - Mécs László: Óda egy petróleumkirályhoz (vers)

Mécs László: Vers

maradt még itt: légy üdvözölve, Vendég!

Neked tanul a friss ballett-növendék,

Tokajban érted tartanak vincellért,

tenéked épült és szépült a Gellért

szálló. Halat hizlalnak a vizek s az mind tiéd! Fenség, nem is hiszed,

mily boldog a vadász, meg a paraszt hogy érted élhet: ne pisszenj panaszt !

Élvezni jöttél a tengernyi kint

egy nép lelkében meg se látva, mint

kinek a szűzből csak a csók kell. Pont.

Eldobja s újabb liliomra ront.

Emésztésed zavarja tán e perced

mig átmégy köztünk ! Pardon, dollár-herceg:

A földön minden út az Élvezet

felé szegények honján át vezet:

hiába nem vagy ránk kiváncsi, Fenség!

Aliöldünk is csak szürke kis jelenség,

szemed szentelt szépségeinkre bambán

mered-, legeltetted prériken, pampán,

láttad Sorrentót, a fjordot, Velencét, dollár-tárcád vitt mint varázs-szelencéd:

megnézted mind, mit pénzért mutogatnak,

— de itt nem nyílik néked szépség-ablak,

e földet, Fenség, sok-sok véren vették,

könnyel itatták, hősökkel etették,

szépség-ablakja szenvedések pénzén

kinyitható! Most hirtelen kinézvén