Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) emberi jogaikat, valamint nemzeti kultúrájukat kevesbítsék. Se erőszakkal, — se törvényhozással. Az új államokba került nemzeti kisebbségek jogainak nemzetközi védelme ugyanis ez utóbbit is elvileg és természetszerűen kizárja. Rövidlátás és végzeies hiba volna tehát egy oly közigazgatási törvény részünkről való elfogadása, mely a kisebbségek érvényesülésének az eddiginél is fokozottabb háttérbe szorítására irányúi. Hogy az ellenzéssel sorsunk hamarosan jobbra szintén nem fordúl, azt nagyon jól tudjuk. Mégis, hogy hitünket el nem veszítjük, hogy kitartunk és kitartásra buzdítunk, az annak a meggondolásnak erejében gyökeredzik, hogy el kell jönnie a népek egymás-megértése órájának is! Nem azért, mintha a mi sorsunk másnak fájna, -— nem azért, mintha a békekötésekkel rajtunk esett igazságtalanságok jóvátételének vágya égne a világ urainak szivében, hanem egyszerűen azért, mert Európa sorsa függ attól, hogy a béke és megértés legyen úrrá Középeurópában. A munkanélküliség Európában nő, — a dollár árfolyama emelkedik, — Ázsia titokzatos erői felkerekednek, — az angol világbirodalom bomladozik, — a párisiak címerének büszke jelszava, hogy gloire-jok hajója »fluctuât nec mergitur« kezd olykor kétségessé válni és Európa vezető népei, épp e jelenségekre figyelemmel, nagyon is tudják, hogy Középeurópa nyugalma az ő létkérdésük is. Nem egészen közönyös tehát most már, hogy mi történik továbbra is erre mifelénk, a mi határainkon belül. Minden és folyton fellángoló nemzeti türelmetlenség dacára is meg kell egyszer szűnnie tehát és pedig mielőbb, az ilyen egyoldalú törvényalkotási tendenciáknak itt is. És ezt szenvedéseink közepette és dacára, jogainkból semmit el nem alkudva, meg kell várnunk. El kell jönni a mi igazaink megértése órájának is! És el is fog jönni. A népek életében is érvényesülő életösztön és a természeti rend erejénél fogva. Pár nap előtt jártam Trianonban. — Gyümölcsoltó Boldogasszony napja idején. — Tavaszi vihar mennydörgése zúgott át a parkon, — ahogy Arany János mondja: »Gyümölcstermő év biztató jele.« 88