Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) hogy a költségeket magának kell viselnie. Ez a megállapítás fokozottabb mértékben áll köztársaságunkra nézve, azzal az eltéréssel, hogy a köztársaság lakossága nem homogén és így az itt lakó nemzetiségek fajrokonaival szemben a javaslatok képviselőházi tárgyalása alkalmával is megnyilvánult ellenszenv itt fájó érzéseket vált ki, másrészt összehasonlíthatatlanul rosszabb anyagi helyzetünk mellett, az imperialista politika költségeit egyszerűen nem bírjuk. A katonai javaslatok ellenzésének tárgyi indokai. Legelsősorban ezek az általános politikai okok tehát azok, amelyek a katonai javaslatokat elvető állásfoglalásunk indokai. Indokai pedig közelebbről azért, mert: az ország lakossága teherbíró képességének tényleg végső határáig jutott. A kényszeregyezségek és csődök véget nem érő folyamata bizonysága gazdasági életünk beteg voltának. Emellett Szlovenszkó viszhangzik a képtelenül magas adók gyötrelmeitől is. A másféléves szolgálati idő költségei. A póttartalékosi intézmény. Ez az adó aztán tetemes részében az improduktiv militarista célokra igazán nem fordítható. A másfél évig tartó katonai kiképzés költségei a produktiv beruházások és kultúr ál is szükségletek kielégítésének rovására mennek azonban akkor, amikor — az egyébként valójában létszámemelést tartalmazó — póttartalékosi intézmény behozatala egyidejűleg igazolja, hogy az újoncok kiképzésére egy fél esztendő is teljesen elegendő! A milicia rendszere. Ha a köztársaság kormánya valóban békepolitikát folytatna, akkor e politika igazolására és az ország nehéz gazdasági helyzetének szanálására a teljes biztonságot nyújtó, de a szakértők véleménye szerint lényegesen olcsóbb milicia rendszerére való áttérésre vonatkozó javaslatokkal kellett volna a törvényhozás házai elé jönnie. 71