Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) 5. A szlovenszkói magyarság összetartásának szükségéről. (Részletek az Országos Ker. Szoc. Párt kassai körzetének 1927. évi újévi üdvözletére adott válaszból. ) ...»abban a tényben, hogy az évfordúló alkalmából engem testületileg felkeresni és ily ünnepélyes formában megtisztelni méltóztattok, jóleső, felemelő elismerését, megértését és jutalmát látom az elmúlt évben, bizalmatok alapján, végzett munkásságomnak. E munkában iparkodom mindig nyugodt és tárgyilagos lenni. Célom csak egy: küzdeni szülővárosom, szülőföldem nehéz sorba jutott népének és nemzetemnek igazáért, jobb jövendőjéért. Az útakat és módokat, amelyekkel e célt pártunk vezetői és szerény magam is, Veletek együtt, elérni reméljük, legjobban szolgálni véljük itt és ma, éppen az elmúlt hónapban ismételten kifejezésre juttatott állásfoglalásaink után, ismételni nem akarom, csak a most elhangzott üdvözlésből is, örömmel állapítom meg, hogy az országos pártelnökünk, Szüllő Géza ár. által megjelölt irányban, mi mindnyájan készek vagyunk, egy szívvel lélekkel haladni. Hogy miért ez irányban ? — azt Elnökünk és pártunk törvényhozói ismertették és bátor voltam én is Iglón, Nyitrán, Prágában, Kassán, stb., újból és újból kifejteni. E fejtegetésekkel én nem akartam soha éket verni a magyarság közé. — Mindenkor tisztelem ugyanis másnak a meggyőződését, csak iparkodom és szeretném a mi állásfoglalásunk tisztaságáról, igazságáról és helyességéről minden magyar testvéremet meggyőzni. — Mivelhogy a mi szenvedéssel teli életünknek is hiányzik a maga Locarnója. — 68