Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság 7. A brünni magyar főiskolások Rákóczi-ünnepe. (A brünni magyar egyetemi ifjúságnak a „Deutsches Haus" dísztermében, 1926 dec. 2-án tartott emlékünnepélyén az ifjúsághoz intézett beszéd.) Kedves, ifjú Barátaim! önök itt, a messze idegenben, főiskolai tanúlmányaikat folytató magyar ifjúság, arról értesítettek engem, hogy II. Rákóczi Ferenc születésének 250. évében az ő emlékének óhajtják szentelni első ifjúsági estélyüket s felkértek arra, hogy a magyar történelem e nagy és tragikus sorsú hérosza iránt érzett mélységes tiszteletüknek ez ünnepélyükön én adjak kifejezést. Meghatva fogadtam e felhívást. Mikor ily fellángoló érzéssel ide idéztek, jöttem — . félig betegen is, — mert az »önök lelkesedésének tovább kell tartania, mint a mi hanyatló életünknek.« A Rákóczi szabadságharc kezdetének kétszázadik évfordulóján mondotta ezt dr. Márki Sándor is, Kolozsvár egyetemi ifjúságának, hozzátéve, hogy »íme, megjelenünk ma %z ünnepi közgyűlésen, mi öregek, hogy a Rákóczi emlékirataiban meghagyott módon, »megemlékezzünk a múltakról és lelkesítsük a fiatalságot a szabadság szeretetére annak elbeszélésével ami azelőtt történt volt.« Rákóczi nemes emlékét, a kassai emlékünnepen*) iparkodtam már Szlovenszkó magyarságának, őslakosságának, a tárgyilagos történelmi beállítás keretében, de a messzeségen is áttörő nemzeti érzés melegével megvilágítani. Mint a történelmi arcképeken szokásos, háttérnek adtam Magyarországnak a török hódoltság alatti és annak megszűntét követő időben való szenvedéseit, melynek keserveiből a Megváltó utáni vágyakozás erejével sóvárgott felé a kifosztott, *) 1. 406—416. oldalon. 421