Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

III. rész. Társadalom – Ifjúság

Társadalom — Ifjúság A Hegyalján, a Duna-Tisza közén, Veszprémben, vérbe fojtott zendülések után, újra, meg újra, hol itt, hol ott felüti a forrongás a fejét. A végbeli elbocsátott katonák Hontban újra zavarognak, fosztogatnak, 1702-ben a parasztok megrohanják és kifosztják a tiszaújlaki sóhivatalt. 1703-ban Kőszegen vallásűldüzés miatt támad forrongás, a nem szűnő katonafogdosás miatt nemcsak a Tiszavidéken, Beregben, de Ungban, Zemplénben. Sárosban is felbomlik a rend és ugyanakkor tör ki a spanyol örökösödési háború is. A pillanat kedvez az elégedetlenkedőknek. y>1703. május 22-én, Beregszász piacán néhány szegény ember kibontotta azt a piros tafota selyem zászlót — írja Márki Sándor, -— amelyre aranyos betűkkel a »Rákóczi« neve volt hímezve.« A »Rákóczié« mert ő az ilykép agyonsanyargatott nép utolsó reménye, — titokban rég áhított vezére — a Lengyelországban akkor már maga is hontalanúl bújdosó, de híres nemzetség sarja, ahogy rajongó historikusa, Thaly Kálmán mondja: »a német birodalom fejedelme, Magyarország leggazdagabb főura, a Rákócziak és Zrínyiek dicsőségének örököse.« Atyját sohasem ismerte, anyja, Zrínyi Ilona, belesodorta Thököli tragédiájába. 12 éves korában elszakítják az anyjától. A jezsuiták neuhausi intézetébe vitték nevelésbe, 1692-ben újra Bécsbe -engedik, de anyját már nem találta ott, nem is látta többé. Ifjan megnősül. Sarolta Amália hesseni hercegnőt veszi el és vele visszavonul magyarországi birtokaira. Csöndben akar élni. Véres és sötét árnyak óvják a politikától: Két nagyatyjának, II. Rákóczi Györgynek és Zrínyi Péternek tragikus halála, anyja számkivetése, nagybátyjának, Zrínyi Jánosnak fogsága. Ám hiába a közélettől való tartózkodása. Már 1697-ben a hegyaljai felkelés emberei elakarják rabolni, hogy vezérükké tegyék. Egy hű jobbágya figyelmezteti erre a vadászatról hazatérő Rákóczit, a veszélyt 410