Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

Várospolitika (Kassa város életéből) Van egy ember ugyanis itt, ebben a városban, akinek szintén mindenkihez van egy nyájas szava, — akihez szintén senkisem fordúl hiába tanácsért, vagy segítségért — aki minden közérdekű munkában ott van az első sorban, — úgy, hogy sokszor eltűnődöm azon, hogy a nap rövid 24 órájából honnan veszi minderre az időt: Tost Barna? Ugy hiszem, mestere tanításából! Az áldozatkész jóakarat mélységes forrásaiból. Ez vezette öt rá és semmi más, többek közt arra is, hogy tömérdek munkája mellé vállalja a polgármesterhelyettesi állással járó feladatok teljesítésének a terhét is. És mi, akik évtizedek óta látjuk a hajnalban kelő, későn nyugvóra térő, örökké dolgozó, jóságos embernek tevékenykedését, nemcsak reméljük, nemcsak bízunk benne, de tudjuk is, hogy egészen elfogja végezni azt, amire vállalkozott. Erre jó okunk van. Tíz éve éppen annak, hogy a város plébánosa lett és egyházi, lelkészi, karitatív és társadalmi munkájának az eredménye az, hogy ma azt lehet mondani, felekezeti különbség nélkül szereti és e jubileuma alkalmából ünnepli őt e városban úgyszólván minden ember. »Honor quaerentem fugit, fugientem recurret«. A megtisztelés elkerüli azt, aki hajszolja, — reá talál arra, aki fut előle. Ez magyarázza meg, hogy őt, aki nem kereste, egyházi felsőbbsége a praelátusi méltóságba emelé ugyanakkor, amikor őslakos polgártársainak bizalma a maga élére állítja. Az ö élete tehát valóban példája és bizonysága annak, micsoda jelentősége, milyen hordereje van annak, ha m i tide ti k i a maga helyén nemcsak odaadással végzi a maga napi munkáját, de arra áldozatkész jóakarattal hozzáadja még mindazt, ami tehetségétől, erejétől, emberszeretettől áthatott szivéből telik. Sok-sok ilyen élet és a »romokból új élet fakad«! Az ő példaadó élete világítson hát a város polgársága előtt és e város lakosságának szeretete kísérje és segítse őt nemes munkájában! 372