Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)
II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika
Várospolitika (Kassa város életéből) 21. Polák Gyula dr. emlékére!*) Gyászoló Testvéreim! Mint villámcsapástól, úgy tántorodtunk vissza e hihetetlennek tetsző halálhírtől. Tegnap még teli volt életkedvvel, tervekkel, reménységgel, derült arccal, tréfálkozva szorított velünk kezet — és ma átadjak az enyészetnek! Nehéz fölocsudni e váratlan esemény okozta zsibbadtságból, nehéz elgondolni is, hogy nélküle hogy élünk tovább, nehéz belenyugodni nemcsak szűkebb, de tágabb értelemben vett családjának, nekünk is, a mérhetetlen vesztességbe. Hozzátartozóinak mély fájdalmában és bánatában osztozik ugyanis Kassa városának lakosságából sok-sok ezer ember, osztozik az országban élő magyarság elszomorodott sokasága. Kiért e gyász ? Földi dicsőséget nem keresett, vagyont nem szerzett, címekért nem törtetett dr. Polák .Gyula. Egyszerű polgár volt, mint mi, akik sir j át itt most könnyezve álljuk körűi. A béke csendes, nyugalmas éveiben nem hajszolta a közpályán való érvényesülést. Élt becsületesen és szorgalmasan, nemesen felfogott ügyvédi hivatásának. Amikor azonban a sors kiszámíthatatlan szeszélye megpróbáltatások elé állított bennünket, oda állt a küzdők sorába és tudással és erős akarattal, bámúlatos szívóssággal, a börtönt is panasz nélkül viselő lelkierővel vett részt a magyarság és e város őslakosságának létért való küzdelmében. Elhárította magától a parlamenti szereplést, egyéni érdekei ellenére a polgármesterséget is csak azért vállalta, mert Kassát akarta közvetlenül szolgálni mindhalálig, aminthogy *) Polák Gyula dr., Kassa város ker. szoc. párti polgármesterhelyettese, a magyarság és az őslakosság ügyeinek tántoríthatatlan védelmezője volt. A kassai hadtestparancsnok estélyére ment, a város képviseletében és ezen útjában érte a halál. A város — és pedig nemzetiségre való tekintet néikül — a legimpozánsabb részvéttel kisérte utolsó útjára, ahol a nyitott sírnál hangzott el a fönti beszéd. 365