Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A gazdasági válság a kölcsönnek garantálandó kamatkülönbözete kitehet kb. 4—500 milliót is, ám ha a pénztári készleteket erre fordítják, akkor az ilyen úton teremthető munkaalkalmak mellett a munkanélküliség apasztásával kevesbedő segélyek elmaradása ezt esetleg már magában is majdnem megtéríti, — az adó behajthatósága és befolyása pedig egészen fedezheti, ismervén a pénzügyminiszter úr gondosságát az előirányzat magassága tekintetében. Ezeknek az elgondolásoknak mikénti kereszűlvitelét tovább fejtegetni és megvalósítani a szakemberek hivatottak. — Tény azonban, hogy a megvalósítás nem lehetetlen. — Csak párt- és nemzetiségi szempontokon felülemelkedő jóakarat kell hozzá. Ezen az úton a világkrízisből ugyan még nem szabadulunk ki, de azt könnyebben lehet elviselni. A világ gazdasági krízisén, — amint azt a Népszövetség őszi ülésszakán Koch-Weser, volt német miniszter, a helyzet teljes átértésével mondotta, — csak »a népek megnyugvása és összefogása segít, ennek az útja pedig nemcsak a leomló vámsorompókon, hanem elsősorban a megbékült népeken, a megbékült kisebbségeken át vezet.« Nem áltatom magamat és önöket sem azzal, hogy az erre, mifelénk, fogja kezdetét venni, sőt félek is, hogy a nyomorúság nagy kerítője egyeseket meg is környékezhet, azért tartom azooban időszerűnek ez alkalommal is, a mi speciális helyzetünkben, nyomatékkal rámutatni őseink erényére, amellyel tűrni, szenvedni és kitartani tudtak a nehéz órákban! A háború után az élettel szemben támasztott igények az egyéni életben is megcluzadtak. Arra a kérdésre tehát, hogy milyen magatartást kell tanúsítanunk egyénileg a gazdasági nehézségek leküzdésére és átélésébe, — az a válaszom, hogy ezeket az igényeket lejebb kell szállítani, — egyideig meg kell húzódni és nagyon takarékosan kell élni mindenkinek. Ha az árak, a jövedelmek, a fizetések lejebb mennek, az átmenet keserves és nehéz ugyan, de végűi egy egészségesebb gazdasági helyzetbe fog ez a takarékoskodás átvezetni. Ezért nincs ok a kétségbeesésre! A takarékosságot azonban nem úgy értem, hogy mindenki szivtelenűl csak a maga exisztenciájának körülsáncolásán dolgozzék, hanem úgy, hogy mert sokáig 363