Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A gazdasági válság hatásának tudata benne oly erős, hogy a távolsági akadályokat mellékesnek nyilvánítja, mondván, hogy Belgrád — Prágához közelebb van, mint a köztársaság egyik-másik városa. Elfelejti, hogy ezekhez a városokhoz viszont közelebb van pl. Lengyelország, vagy Ausztria, — sőt Uram bocsásd meg, hogy erre is utalok — Magyarország! Az utóbbi iránti »jóindúlatát« a külügyminiszter úr kifelé mindig hangoztatni szokta és íme így óhajtja, ha alkalom adódik, megvalósítani! Mielőtt rátérnék arra, hogy segítenek-e az ily ígéretek és tervek a szlovenszkói és különösen a magyar mezőgazdán is valamit, rá kell mutatnom arra is, hogy a kormány most érintett javaslatai és tervei tisztára magukon viselik a kapkodás jegyét. — A most tárgyalás alá kerülő, illetve tárgyalás alatt álló állami költségvetési törvényjavaslatban ugyanis sehol sem látok a gazdasági krízis enyhítésére irányúló előrelátást, a mezőgazdaságnak és természetesen a más termelési ágaknak nyújtandó segélyek, kölcsönök részére fedezetet, — nem látom az előirányzott tételeknél az adó mérséklését, sőt új adókról és visszamenőleg felemelni- szándékolt adókról olvasunk. — Az így előálló többlet pedig jórészében majd a kétmilliárdos hadügyi kiadások fedezésére kell! A pénzügyminiszter úr legfőbb gondja az államháztartás egyensúlyának biztosítása. Ez az államháztartásról szóló tankönyveknek elméleti megállapítása szerint helyes tétel is, ámde amikor az élet követeli a jogait, akkor a kiadási és bevételi számoszlopok egyensúlya, bármilyen jól hat is a papíron, nem sokat jelent az életben. — Nem sokat jelent a bevételi oldal, mert a lehanyatló gazdasági élet mellett nem lesz meg az »adóalany«-nak az a jövedelme, amit az adókivető föltételezett és így az adó aligha fog befolyni, — a kiadások számoszlopa pedig emelkedni fog a szanálással és a szociális terhek megnövekedésével felmerülő, ma még ismeretlen nagyságú összegekkel. Ezekre fedezetet a pénztári készletek csak akkor nyújtanának, ha az állami kiadások tételei jelentékenyen megkevesbednének. Ez legkönnyebben úgy volna elérhető, — nemcsak nálunk, de mindenütt,—ha a leszerelés keresztülvitele útján a katonai kiadások a minimumra szállíttatnának le és a szociális kiadások, különösen a munkanélkilüeknek nyújtott improduk360