Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

„A mérleg." (Az ellenzéki politika activuma) lakosság hangjának erősödését, panaszaink megvizsgálása és orvoslása szükségessének elismerését inkább fogja elősegíteni. Tisztán állhat ilykép az ország lakossága előtt az, hogy minden eddigi és még várható szenvedések dacára ez az egyedüli módja annak, hogy életviszonyaink legalább az elviselhetőség színvonaláig emelkedjenek. Csak a SZÍVÓS és kitartó, becsületes és gerinces magatartásnak lehet az az eredménye, hogy a nagyhatalmi népek érdeklődése, rokonszenve és megbecsülése felénk forduljon és ez a belpolitikát intéző erőket, a velünk való bánásmód tekintetében javunkra változtassa meg. A minden téren való beolvasztási kísérletek ellensúlya ugyanis a nemzeti öntudat ébrentartása. Ehhez pedig nekünk épp annyi emberi jogunk van, mint a leghatalmasabb nemzetek fiainak, épp annyi, mint a legszegényebb embernek is a napsugárhoz. Nem is a békeszerződések ellenére, de azokból íolyólag is. Igazságunk melegével éleszteni a jobb jövőbe vetett hitünket és az élet minden eshetősége között széjjel árasztani ennek fényét, mindenütt, ahová a sors állít, vagy elvezérel, ez a feladata és kötelessége minden magyar embernek. Nem csupán a mai, vagy a közvetlen követő nemzedék helyzetének javításáért, de fajúnk fennmaradásának biztosításáért. Az emberiség végleges békéje is annak a problémának megoldásától függ, hogy: »Ne legyenek győzők és legyőzöttek«. Amikor tehát a csehszlovák állam keretén belül jogaink és igazságaink elismeréseért küzdünk, ezzel a legmagasabb általános emberi cél felé is törekszünk. Pártunknak ez az átgondolt politikai iránya és tartalma. Erre elhívott emberei ezt iparkodtak minden erejükkel szolgálni, népünk előtt, — a törvényhozás házaiban, — a sajtóban és a nagyvilág e célra szolgáló fórumain. Ezért bocsátja pártunk nyugodt lelkiismerettel Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz őslakosságának, elsősorban magyarságának, bírálata alá, hogy: »helyes-e az út, amelyen haladunk, helyes-e a mód, amit választottunk ?« 350