Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

II. rész. Törvényjavaslatok, interpellációk, hírlapi cikkek, várospolitika

A középeurópai Locarno És az a külügyminiszter úr beszél a középeurópai népek kiengesztelődésének szükségességéről, aki tagja a nyelvrendeletet kibocsátó kormánynak, mely rendelet a kisebbségek ellen az elnemzetlenítés fegyvere és amely a nem cseh és szlovák anyanyelvű intelligenciának a kezéből kiüti az amúgy is száraz mindennapi kenyeret. A külügyminiszter úr arra számít, hogy a másfelé elfoglalt európai közvélemény a középeurópai Locarno aeolhárfájának rezdülését szívesen fogja hallani, azon ő fog játszani s az ódium arra hárúl, aki nem hallgatja meg. Mert Franciaországot pénzügyi konszolidációjának problémája és az afrikai háború, Angliát távol keleti érdekei, Németországot a még mindig dúló belső válsága, Olaszországot ugyanaz és győzelmi mámora köti le. Európa tehát nem ér rá felfigyelni arra, hogy itt mi megy végbe. így, ha a belpolitikai tények nemismerése mellett vagy ezek dacára akadnak emberek, akik bíznak a kormány és különösen a külügyminiszter úr jószándékaiban, azokat is alaposan kell, hogy reménykedéseikből felébressze Hrusovszky Igor képviselőnek, a külügyminiszter úr egyik legodaadóbb hívének", a vitában tegnap elhangzott, eléggé erőteljesen viszsza sem utasítható beszéde, amelyben az egész művelt világ parlamenti életében szokatlan és talán soha elő sem fordult módon nekitámad az egész magyarságnak. Egy vad jazz-band-ban csendül ki így nemcsak az utódállamok sajtójában, de magában a csehszlovák parlamentben is a »locarnói szellem«. Talán ezt mégis meghallja végül Európa és meggyőződik arról is, hogy a »felszabadított«; Szlovenszkóban a szegénység van otthon csaknem minden házban és a többinek is ott ül az a küszöbén. A külügyminiszter úr szirénhangjaiban nem bízhatunk tehát addig, mig idebenn az állampolgárok egyenrangúsága és egyenjogúsága a való élet tényévé nem válik és amig kifelé, a szomszéd magyar állam teljes megbecsülésének, nemzetközileg is garantálandó ténye a hirdetett szándék őszinteségét be nem igazolja. 324