Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

Az állam alakulástól — a második nemzetgyűlési választásig (1918—1925) Ezt az új nemzedéket pedig az apáknak úgy kell nevelni, hogy amint Jókaink mondja: »kitartson itt, el legyen szánva tűrni mindent, fáradni mindig és megtartani a régi szivet mindhalálig.« A csodák kora lejárt, de az összetartás ereje pótolhatja a csodát. Aki itt maradt, az hordja mind a követ az újraépítéshez! A templom, a tudományos és szépirodalmi egyesületek, a kaszinók, a szövetkezetek, a bankok, a színház, a mi falvaink népe, a mi iparosaink, a mi kereskedőink, a mi intelligenciánk mind: a mi erőnk és erősségünk, ha újra egymásra talál. Nem rajtunk, keresztényszocialistákon múlott, hogy ezt most a választások alatt is nem dokumentálhatjuk. Nekünk meggyőződésünk, hogy a különböző világfelfogásu, nyelvű és foglalkozású őslakosságnak együtt kellene mennie nemcsak a mandátumok számának lehető szaporításáért, de Szlovenszkó népéért mindig és mindenütt. Ezért fordulunk minden rokonszenvünkkel Szlovenszkó autonómiájának eszméje és harcosai felé is. Hogy a kisgazda-párt most egyszerre szélesebb csapást vágott magának és a magyar jelzővel akarja felszívni azokat, kik az eddigi pártkeretekben elhelyezkedni nem tudtak, azt is megértem, mi azonban ezért a pár — bizonyára értékes egyénektől származó — szavazatért világnézetünket — és különösen velünk együtt érző és bennünk bízó szlovák testvéreinket el nem hagyhattuk. A pártokat a politikai szükségszerűségek szülik és irányítják. Nem akarom bántani azok jóhiszemű és hazafias meggyőződését, akik azt hiszik, hogy a magyar nemzeti jelszóval való új párt alakításával szolgálatot tesznek a magyar ügynek. Hangsúlyozottan kiemelem azonban, hogy mi, az országos keresztényszocialista pártba tömörült magyarok a törhetetlen magyar érzés elsőbbségét senkinek át nem engedjük. Alakuljon bármilyen párt, amelynek célja az itt élő ma25