Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

Az állam alakulástól — a második nemzetgyűlési választásig (1918—1925) és ezért vállalkozunk erre — lehet, hogy még sokáig sziszifuszi — de egyszer mégis csak eredményre vezető munkára. Ugy reméljük, hogy e feltevésünk nem ábránd, mert, hogy népies kiszólással éljek, igaz biz az, hogy »a varjú is megeszi szorultságból a cseresznyét« — noha mással szeretne élni. Hogy azonban az ellenzéki kisebbségek küzdelme ne legyen addig is szélmalomharc, — ne legyen pusztán siránkozó gravaminális politika, — ahhoz kétségtelenül öntudatos célkitűzés kell. A magyar kisebbségi politika iránya. A közvéleménybe több oldalról bedobott jelszó, hogy »reális« politikát kell csinálnunk.*) Kérdem önöket, mit értsek ez alatt ? A mindennapi kenyérért való gerinctelen meghunyászkodást, gazdasági előnyökért a hatalmasoknak való hízelgést, vagy egyéni előretörésért és érvényesülésért nemzeti érzésem letagadását ? Bizonyára nem! Épp ellenkezőleg! A nemzeti érzés megszilárdítása lehet csak a mi reális politikánk. Csak ettől remélhetjük, hogy az élet küzdelmében lankadó erők a nemtörődömség posványába ne fulladjanak. Tekintsünk a románok, a csehek, az erdélyi szászok öntudatos munkájára és az eredményre, amit nemcsak politikai, de gazdasági és társadalmi téren is elértek! A mi anyanyelvünk nekünk is a legdrágább kincsünk. Az élet minden viszonylatában mi is ezzel akarunk élni, ezen akarjuk gyermekeinket nevelni. Ezt mindig és mindenütt követelni: reális politika! *) Az ezidőtájt megalakult Magyar Nemzeti Párt is az u. n. reálpolitika utján vélte a magyarság ügyét jobban szolgálhatni, — e választás alkalmával ezt vette fel programjába és rövidesen — bár átmenetileg — együtt- működött a kormány támogató pártok táborába átment „Bund der Landwirte"-vel, — törekvéseinek figyelemre nem méltatása után azonban az 1929. évi választási harcban, az Országos Ker. Szoc. Párttal együtt, a legélesebb ellenzéki álláspontra helyezkedett. 22