Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) van — elméletileg*) — gyakorlatilag pedig nem mozdul semmi, hacsak nem rosszabbodik. Mi nem mentünk túl eddig sem az általa ma helyesnek elismert minimum igénylésénél. Az állampolgárság, a nyugdíjkérdés rendezése tárgyában, a legtárgyilagosabb alapon, magam is törvényjavaslatokat nyújtottam be. Ezen kérdések rendezése nem velünk szemben tanúsítandó méltányossúg, — ez az új állam vállalt kötelezettsége. Mégis az előbbiben ma sincs megoldás, az utóbbiban pedig épp a legnyomorúságosabbaknak, a régi nyugdíjasoknak ügyében ismét csak elodázzák a törvényjavaslat letárgyalását**) *) 1. 1930 szept genfi kijelentéseit. (200. oldal. — Jegyzet.) **) 1. a II. részben közölt törvényjavaslatokat és az azokat kiegészítő jegyzeteket és beszédet. állampolitika, meiyet őket illetőleg vezetni kell. A cél nyilvánvalóan az kell, hogy legyen, hogy a kisebbségek helyzetét abban az államban, melynek állományához tartoznak, oly kellemessé kell tenni, hogy az állami munkában résztvehessenek. A panaszok beadása körül felmerülő technikai nehézségeket tehát el kell távolítani es a megvádolt felelős államok védekezését nyilvánosságra kell hozni. A mandátumbizottsághoz hasonló állandó kisebbségi bizottságot kell alakítani és ki kell zárni az eltussolás politikáját." 5. Mi, a brit parlamentnek alulírott tagjai, áthatva attól a meggyőződéstől, hogy a kisebbségi probléma megoldása nem lehetséges addig, míg állandó kisebbségi bizottság beállítva nincsen, nyomatékosan kérjük önt, vétessen fel, a brit kormány első lépéseként, a Nemzetek Szövetsége es évi szeptemberi közgyűlésének napirendjére olyan javaslatot, hogy a kisebbségi szerződések hatásainak, valamint a panaszok körüli belső és külső eljárásnak és a szükséges váltó s tatásoknak tanulmanyozására bizottság küldessék ki. Ennek a bizottságnak kötelessége lenne a szóbanforgó államok meglátogatása, a problémák beható tanulmányozása, miről a Tanácsnak 1931 májusában jelentést kellene tennie." A kisebbségi kérdés megvitatás tárgyát képezte az Interparlamentáris Unió folyó (1930) évi londoni tárgyalásain is. Az ott előterjesztett indítványok között elméletileg érdekesek és emelkedettek Studer svájci nemzetgyűlési képviselő határozati javaslatai, — különösen az, amely követeli, hogy „minden országban a többség és kisebbség ugyanazon politikai, kultúrális és gazdasági jogokat élvezze." Ugyanő hangoztatta, hogy „kisebbségi jog kodifikálása és a kisebbségekkel szemben tanúsitandó egységes eljárás a nagy és a kis államokban egyetemleges világérdek. A kisebbségvédelemnek jogi elvnek kell lennie és nem jogi hátránynak, amelyet csupán egyes államokra kényszerítenek szerződés útján." Bennünket közelebbről érdekel a Csehszlovákiából résztvevő delegátusok véleménye. Ezek közül Hrusovszky Igor (Beneš bizalmasa) kijelentette, hogy a kisebbségvédelem elveivel egyetért, hozzáfűzte azonban, hogy akisebbségi problémának legszerencsésebb megoldása az, hogy a csehszlovák példára ; a kisebbségek az állam kormányában vegyenek részt. (!!) Erre nyomban rácáfolt Medingen a csehszlovák szenátus német ker. szoc. pártjának tagja, kijelentvén, hogy Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés — még a németség szempontjából, akiknek képviseletében felszólaft — sincs megoldva és ez csak akkor fog egyáltalán bekövetkezhetni, amikor a csehszlovák területen élő összes nemzetiségekre 1920-ban reákényszerített alkotmányt revízió alá veszik és helyébe az összes nemzetiségeknek szabad megegyezésé198