Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) esés is! — De e törekvésnek az irredentizmus vádjával való visszaszorítása csak a kérdés félreértése, vagy elgáncsolása, de lényegileg elkésett dolog. Mi a teendőnk? Mi a mi helyzetünk, mi a mi teendőnk a kisebbségi kérdés ilyen állása időpontjában? Annakidején ugyan mirólunk, —- nélkülünk döntöttek, de nekünk az adott helyzettel akkor is, ma is számolnunk kell. A kisebbségi kérdés felszínre vetődése tényleg nem lehet alapja semmiféle irredentizmusnak. Mi, akik népünk sorsáért bizonyos fokig szintén felelősek vagyunk, a legrosszabb szolgálatot akkor tennők fajunknak és nemzetünknek, ha ezt az érzelmet kihasználnók, szítanók s ezzel meggondolatlan lépésekre, helyre nem hozható szerencsétlenségbe vinnők nemzetünket. Ámde a kisebbségi ügy mai állása igazolja eddigi poliés jelentés tételére.*) A fenti beszédben érintett jelenségek szerint is, az öszszes kisebbségi érdekeltek, nagyon sokat vártak ennek a bizottságnak a munkájától és ezért a kisebbségi kérdésben közvetlenül érdekelt országok — köztük Magyarország is — de a semleges Svájc és Hollandia is, — értékes javaslatokat terjesztettek elébe. — Chamberlainnek a kérdés iránti említett érzéketlensége eredményezte, hogy a Londonban megtartott bizottsági ülésen megszerkesztett jelentés érdemben nagyon színtelen maradt és csak egy, a formai jogokban némi kis javulást hozó javaslatot terjesztettek a Nemzetek Szövetsége Tanácsának tavalyi (1929) madridi ülése elé, amelynek alapján a kisebbségi panaszok tárgyalása valamennyire közeledik a kontra-diktórikus eljáráshoz. Anglia, Chamberlain időközi visszalépése után is, tartózkodó maradt, bár az új miniszterelnök, Mac-Donald — igaz, hogy még miniszterelnöki megbízatása előtt — csatlakozott Stresemann azon véleményéhez, amellyel ez utóbbi a kisebbségi kérdésnek a maga egészében a Népszövetség elé vitelét és egy állandó kisebbségi bizottság életre hívását javasolta, mégpedig a Népszövetség kebelén belül és a titkosság kizárása mellett. Ez a gondolat egy lépéssel közeledett a megvalósulás felé. Az angol munkáspárt ugyanis sohasem helyeselte egészében Chamberlain kisebbségi politikáját és a Briand-féle Pán-Európa-kezdeményezés Anglia érdekeit keresztezvén, az angol konzervativek és liberálisok is ezen, a Népszövetségen keresztül megvalósítandó úton, keresik a középeurópai konszolidációt. Ebből a hangulatváltozásból magyarázható meg az is, hogy az angol alsóház 68 tagja eey memorandumot nyújtott át a kisebbségi kérdés megoldása tárgyában MacDonaldnak és az indítványttevők ama kérdésére, hogy hajlandó-e az angol kormány a Népszövetség legközelebbi (1930 szeptemberi) ülésén a kisebbbségi kérdést előhozni, — a jelenlegi külügyminiszter, — Henderson. — azt válaszolta, hogy ezt mérlegelés tárgyává fogja tenni. — Az a tény, hogy az angol kormány nem zárkózott el ily módon a kérdés nyílt föltevése elől, — új reménységet ébresztettAz angol közvélemény kialakulására mindenesetre nagyon jellemző, hogy Palmoor lord, a brit királyi titkos tanács elnöke, szintén azt az egyéninézetét juttatta kifejezésre, hogy helyeselné a fenti utat, — de különösen jel*) Az eddigi eljárás ugyanis az volt, hogy a benyújtott panaszokat megküldték az erdekeit államoknak, azok válaszoltak rá, de ezt a választ a panaszlóval nem közölték. 196