Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) 24. A kisebbségi kérdés fejlődése. (Az eperjesi pártvezetőség nagygyűlésén, 1929 június hó 16. napján.) Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A múlt ősszel lezajlott tartományi választások alkalmával pártunk szónokai bőven kifejtették a belpolitikai helyzetre vonatkozó nézeteiket, a költségvetés tárgyalása alkalmával pedig pártunk törvényhozó tagjai behatóan fejtegették — köztük én is, — a kormányzásnak úgy országos, mint nemzetiségi szempontokból kifogás alá eső ténykedését. A kisebbségi kérdés okozta idegesség. Az azóta egymást kergető kül- és belpolitikai eseményekhez hozzászólani a gyéren ülésező nemzetgyűlésen alig nyílott alkalom, egyebütt, pártunk többi funkcionáriusána : pedig, a ma ismét uralkodó atmoszférában, fölötte kényés. Nemcsak arra a kisszerű elgáncsolásokra gondolok, amelyekkel a hatóságok az ellenzéki és különösen a magyar pártok minden lépését követik, megnehezítik vagy megakadályozzák, hanem arra a meddőségre is, amellyel a belpolitikai életben, minden, akár a parlamentben, akár azon kívül, ezen oldalról jövő kezdeményezést semmibe se vesznek, mellőznek, — nemkülönben arra az ingerültségre, ellenszenvre, és retorziókra, amelyekkel minden megmoccanásra reácsapnak, ha a kisebbség helyzetének súlyosságára a határokon túl is reá mer valaki mutatni. Szíves felhívásukra önök előtt megjelenve, legyen szabad ez alkalommal — az egész ország felé fordúlva, — reámutatnom arra, hogy az utódállamok megalakulásának tizenegyedik évében sem akarnak a kormányok ráeszmélni arra, hogy a kisentente államai létrejöttének létjogosultságát, annak ide-. jén abban találták, — életrehivásuknak az volt egyik leghangosabb érve: hogy a régi monarchia, állítólag, elavult és elnyomó rendszere helyébe a népszabadság teljességétől duzzadó, friss vérkeringés ü, a de13 193