Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) többek közt a magyar református lelkészek nagyrészét, akiknek emiatt kongruájukat is visszatartják és ezzel ez érdemes testület tagjai a legsúlyosabb anyagi helyzetbe sodródtak és helyzetükön se kérelem, se interpelláció mindmáig nem segít, még csak választ sem ad a miniszter!*) Megtagadják többek közt azoknak az állampolgárságát is, akik nem itt éltek egyhuzamban, de közben külföldön (Németországban) tanúltak (!), külföldön (Franciaországban!) utaztak!! íme ilyen erőszakolt érvekkel tagadják meg a köztársaság magyar lakosaitól az itteni állampolgárságot. Mindezen állításokat az összegyűjtött konkrét esetek azon nagy tömege igazolja, amelyeket a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség prágai nemzetgyűlési képviselői a fönti tények felsorolásával, azok bizonyítására, a Népszövetség Tanácsához is beterjesztenek. Számtalanszor tárgyaltuk már ez eseteket a sajtóban, parlamenti beszédekben, a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat indokolásában, a Népszövetséghez egyszer már benyújtott emlékiratban, a most elmondottakkal egyidejűleg, a magyar pártok részéről a képviselőházban benyújtott interpelláció megokolásában, ámde ezen állapotoknak a mélyen tisztelt Szenátus előtti feltárását, indokolja azonban az is, hogy a kérdés megoldásáúl az ujabb Dérer-féle javaslatot sem fogadhatjuk megnyugvással, mert hiszen e szerint is mindazoknak, akik 191 o január i-eje után jöttek ide, de 1918. október 28-án itt laktak, kérniök kell állampolgárságuk elismerését. Ez a szlovenszkói lakosok nagy tömegének állampolgárságát továbbra is bizonytalanná teszi. Ideje volna, hogy végre tiszta bort töltsenek a pohárba és az igazságos megoldás csak akkép képzelhető, hogy az illetőség és állampolgárság ipso facto megilleti azokat, akik 1918 október 28-án itt laktak. Ezt az álláspontot indokolja a saint-germaini szerződés 3. cikke, mely szerint a csehszlovák állam polgáraiúl kénytelen elismerni azokat, akik e szerződés életbeléptetésének napján (1920 jul. 16-án) illetőséggel bírtak Szlovenszkó és Podk. Ruszban. Minthogy pedig a magyar jog szerint illetőséggel birtak *) 1. a II. részben közölt interpellációt. 187