Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt. —1929 okt.) A közigazgatási reform drága volta. Bizonysága mindez annak, hogy a költségvetésből is világosan kitűnik, hogy itt minden intézkedés azt a téves célt szolgálja, mintha ezen államnak egyedüli feladata csak az volna, hogy a cseh nemzeti államot építse ki, a cseh nemzetiségű lakosságot — a szlovákok egy kis vállveregető felkarolásával — juttassa hatalomhoz, földhöz, hivatalhoz, iparhoz, kultúrához, stb., stb. Téves azonban az állam pénzügyi erejének és egyéb hatalmi tényezőinek ily irányú kormányzás céljaira való fölhasználása, mert szerény nézetem szerint nem ez volna a konszolidáció útja, hanem az, hogy az ezen államba futott népek élete hozassék összhangba a békeszerződésekkel, orvosoltassanak azok igazságtalanságai, határozatai pedig hajtassanak méltányosan, hátsó gondolatok, kijátszási törekvések nélkül végre. A békeszerződések — és a beljöldi törvényhozás. Hogy a békeszerződések javításra szorulnak, hogy e szerződések határozmányai nem a szerződések szelleme és intenciói szerint lesznek a gyakorlatban megvalósítva, azt ma már nemcsak a mi panaszaink sikoltják a világ lelkiismeretének felrázására újra, meg újra, de, — habár csak akadémikus formában, — elismerte a most jubiláló állam feje, a köztársasági elnök úr is és kijelenti a barátunknak éppen nem mondható Scotus Viator is. Az ilyen kijelentéseket azonban — a múltban legalább — javunkra szolgáló cselekedet eddig nem követte. A békeszerződések megkötése óta az utódállamok általában, így Csehszlovákia is kihasználták azt a helyzeti előnyt, hogy a még folyton előtérben levő világhatalmi kérdések kötvén le a nagyhatalmak minden idejét és érdeklődését, — belső törvényhozásukat akként építik ki, hogy szépen, csendesen, csaknem minden egyes törvény és rendelet lejarag valamit a békeszerződések által meghagyott, sőt biztosítani kívánt jogokból is. E tendenciának kiáltó bizonyítéka a bíróságok önkényes területi beosztása, melyről már ismételten kimutattam, hogy a békeszerződésnek úgy betűjével, mint szellemével ellentétes, 182