Grosschmid Géza: Kisebbségi sors (Košice. Grosschmid Géza, 1930)

I. rész. Politikai beszédek

A második nemzetgyűlés időszaka (1925 okt.— 1929 okt.) győződve, de azt még ma is kíméletlenül meg is akarja valósítani. Azonban éppen ez az, amit az élet áttör, ami hovatovább mind kevésbbé fog menni és a népek egymáshoz való közeledése a kormányzási és diplomáciai mesterkedések dacára és ezek feje fölött meg fog valósulni, aminek biztató reménysugara a szlovákok reánk adott szavazatainak szép száma is. Ilykép a soviniszta túlkapások helyébe az itt élő népek jogainak elismerése és az itt egymásra utaltan ezer év óta együttélő népek kölcsönös megbecsülése és boldogúlása fog jönni. A magyar pártok együttműködésének eredménye. Ezt a politikai célkitűzést honorálta a reánk esett, sok ezerrel megszaporodott, szavazat. Ez az időpont pedig annál hamarább fog eljönni, minéJ öntudatosabban és egyetértőben fog össze az őslakosság. Ennek az összefogásnak formája és technikája pedig — a mai viszonyok között — nem lehet más, mint a kitartó és önérzetes ellenzéki munka, amelynek nem öncélja az egyes pártoknak a hatalomban ideig-óráig való részesedése, — melynek egyik munkása sem az egyéni érvényesülést, hanem együttes erővel népeink megmaradása alapfeltételeinek megvalósulását: meglevő jogainknak az éleibe való átültetését keresi. Eza munka vára tartománygyülésbe küldött tagjainkra is. Erősítse őket erre az, hogy a választási eredmények tanúlsága szerint ez ország népének igen jelentékeny öntudatos, becsületes, lelkes tömege velük van, — erősítse őket annak tudata, hogy nem elszigetelten hadakoznak, nemcsak parlamenti képviseletünket hatja át azonos törekvés, de velük és velünk van a kisebbségi kérdés nagy horderejét már felismerő egész világ közvéleménye is. A francia külügyminiszter nemrégiben még csak únottan és bágyadtan legyintett a kisebbségi bajokra, — ma már, mikor egy erőteljes kéz a tárgyalóasztalra ütött, hogy »eddig és netovább,« — ő is ráeszmélt a kisebbségi sorban sinylődők »szent« jogaira. A népszövetség folyó évi tavaszi és szeptemberi ülésszakát ezek a kérdések fogják dominálni, a mi törekvésünk, a mi érvelésünk sorsunk javítása tárgyában tehát sem nem ábránd, sem nem jogtalan. 12 177